Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 10. szám - A védelem mint művészet

A VÉDELEM MINT MŰVÉSZEI. 495 tényadat megcáfoltatik, vagy úgy, hogy új tényadat produkáltatik, mely a korábbit paralizálja. Úgyis fejezhetném ki hasonlattal a védő feladatát, hogy a vádnak láncát vagy zárjánál a jogkérdésben kell megoldania, vagy egyik láncszeménél a ténykérdésben kell szétszakítania. Tehát meg kell találnia a zárat nyitó jogi kulcsot vagy a leggyengébb láncszemet, mely a bírálat tüzében leolvad. Akinek valaha sikerült a főtárgyaiásnak kereszttüzében sikerrel megküzdeni a téves véleményéhez presztizsokokból ragaszkodó szakértővel, vagy a butaságában, esetleg rosszaságában elfogult tanúval, csak az tudja, hogy ez volt a nehezebb és nagyobb fegyvertény és nem a védőbeszéd. A Titanic katasztrófájának büntető tárgyalása idején kerültem össze angolokkal, akik náluk szinte szokatlan lelkesedéssel magasztalták Sir Isaacs Ritfust, szerintük Anglia legnagyobb büntető jogászát. «Egyetemi tanár?» kérdém; — nem. ((Könyveket írtr» — nem. ((Bizonyára a legnagyobb szónok? — nem, de a cross examination-ban utolérhetetlen; kérdéseivel kikényszerítette a White Star szakértőiből és matrózaiból az igazságot. Nekünk is volt egy kitűnő védőnk, akire még legjobb barátja sem foghatta rá, hogy a szónak készségével, pláne ékességével lett volna megáldva. De művész volt a védelem felépítésében és művész volt a kérdezésben. Néhai szép emlékű Fáedmann Bernát sikereinek ez volt a titka. Csupa ész volt és jellem. Eszére és puritanizmusára szívesen rábízta mamagát a bíró. A jó védőnél, aki rossz vagy közepes szónok, gyakoribb jelenség a formás szónok, aki azonban jogi kontár. Magam láttam ennek klasszikus példáját. Egy árdrágítási bűnpörnek főtárgyalásán a vádlottra szerencsésen kialakult a látszat, hogy már korábban is foglalkozott kereskedéssel az illető árucikkben. Védőbeszédében azután a védő meggyőző dialektikával szedte szét ezt a látszatot csak azért, hogy ragyogó ékesszólással érvényesítse mint nyomatékos enyhítő körülményt azt, hogy ez volt a legelső eset, amelyben védette azt az árucikket árusította. Sikerült is védettjét, akire már biztos felmentés várt, elítéltetni. És hányszor nem láttuk, hogy a védő kíváncsiskodó, szerencsétlen kérdéseivel valósággal kierőszakolta a tanúból a vádnak megerősítését ? A jó svádájú, de gyenge tudású és bizonytalan ítélőképességű védőknek ez a kategóriája az, mely mindannyiunknál hangosabban követeli az esküdtbíráskodásnak helyreállítását. Mi Jogállam. XXVII. évf. 10. füzet. 33