Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1. szám - Spengler [Oswald] jogfilozófiai tanításai

40 JOGGYAKORLAT. Kielégítés keresése a zálogtárgyon kívüli vagyonból. A zálogadás nem szolgál akadályul arra, hogy a hitelező az adós egyéb vagyonából szerezzen kielégítést, mert a zálog csak arra jogosítja a hitelezőt, hogy a zálogtárggyal biztosított követelésének a zálogtárgyból való kielégítését követelhesse ; de nem zárja el attól, hogy követelésére nézve, akár ennek egészére, akár pedig annak a zálogtárgy által nem fédezett részére az adós egyéb vagyonából is kielégítést szerezhessen. (Kúria P. VII. 2993/1927. december 20.) Marasztaló Ítéletben kimondandó, hogy a\ örökös a\ örökhagyó tartozásaiért csak a reás%állott hagyaték értéke erejéig felel. A jogszabály szerint az örökösök az örökhagyó tartozásaiért csupán az örökhagyóról reájuk szállott hagyaték értéke erejéig felelősek. A jelen esetben ezen jogszabály alkalmazását nem zárja ki az, hogy az örökhagyó csődön kívüli kényszeregyességi ügyében bíróilag jóváhagyott egyesség jött létre, mert a beszerzett iratok szerint az egyességet maga az örökhagyó, nem pedig örökösei kötötték. Mivel pedig a felebbezési bíróság az alpereseket a fennti korlátozás nélkül saját személyükben marasztalta a kereseti tőkében, kamatokban a váltófizetési meghagyást és elsőbírósági költségekben, holott ezek az örökhagyó tartozásait képezték, ezért a felülvizsgálati kérelem erre vonatkozó részének helyt adva, ki kellett mondani, hogy a fennti összegeket az alperesek" csupán az örökhagyóról reájuk szállott hagyaték értéke erejéig kötelesek megfizetni. (Kúria P. VII. 6577/1927. december 16.) A termés\etben megítélt kötelesrés\t aránylagos teher terheli. A kötelesrésznek természetben való megítélése folytán a hagyatéki terhek aránylagos része a kötelesrészest terheli, mert a kötelesrész tehermentesen csak a kiszabásának alapjául szolgáló vagyonnak a terhek levonása után fennmaradó értékéből jár. (Kúria P. I. 5087/1927. dec. 16.) Közli: Z. J. II. Hiteljogi esetek. A\ Ü. R. 10. §-a ellenére kötött ügylet — nem érvénytelen {tiltott ügylet). Tiltott ügyletről csak abban az esetben lehet szó, ha maga az ügylet tartalma, avagy az azzal elérni kívánt cél ütközik a törvény vagy a jóerkölcs tilalmába, nem lehet azonban erről szó akkor, ha egyébként megengedett ügyletet olyan egyén köt, aki hivatalánál, állásánál fogva vagy más okból ilyen ügyletek kötésétől saját személyére nézve el van tiltva,— amint ezt a kereskedelmi ügyletekre való vonatkozásban a K. T. 263.Sj-a világosan ki is mondja, amidőn kijelenti, hogy «az a körülmény, hogy valaki hivatalánál, állásánál iparrendészeti vagy más okoknál fogva kereskedelmi ügyletekkel nem foglalkozhatik, a kereskedelmi ügyletek minőségére és érvényességére befolyással nincsen*. Az adott esetben az alperesnek a meg nem támadott ténymegállapítás szerinti az a ténykedése, hogy mint az ügyvédi kamaránál bejegyzett gyakorló ügyvéd a fuvaros felperessel a miskolci vásárcsarnok építésénél felmerült földmunkák végzésére alkalmi egyesülésre lépett, ebből a célból és egyéb ilynemű munkák iparszerü folytathatása végett a neje részére az iparhatóságnál iparigazolványt váltott, de a felperessel közösen vállalt említett ügyletben a saját nevében mint üzlettárs a saját pénzének befektetésével vett részt, tartalmilag nem ütközik tiltó törvénybe; az a körülmény tehát, hogy az ügyvédi rendtartásról szóló 1874 XXXIV. tc. 10. §-a az ügyvédet eltiltja olyan foglalkozás üzletszerű folytatásától, amely ügyvédi hivatásának vagy állásának tekintélyével össze nem fér, esetleg alapul szolgálhat az ügyvéd ellen meg-