Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 10. szám - A védelem mint művészet

488 DS BARACS MARCÉL. hőse az élettragédiának az a szegény ördög sem, akit a vagyoni kísértés megejt. Ezeknél is teljesítjük védői kötelességünket egész tudással, hibátlan lelkiismerettel, emberi megértéssel, de nincs okunk, nincs erkölcsi hivatottságunk arra, hogy belekapjunk az igazságszolgáltatásnak kerekébe és megállítsuk azt, mielőtt a ráfeszítettnek csontjait összetörné. A sablonos esetekben is másként végzi kötelességét a kontár, a mester s a müvés^. A kontár sohasem fog többet látni az eset morfológiájánál. A mester nem éri be a külsőleg jelentkező képpel, hanem kutatja azokat a személyi és tárgyi tényezőket, amelynek összhatása, a bűncselekményt megteremtette. A védőművész ezzel sem elégszik meg. A védőművésznek intuíciója a vádlott egyéniségén át látja és ragadja meg az ügyet és még a bűnösség kétségtelenségének esetében is keresi azt a sokszor igen nagy, sokszor csak szemernyi emberi igazságot, mely a bűnöst mozgatta, amikor a társadalommal s annak törvényeivel szembe helyezkedett és védői feladatának lényegét abban találja, hogy ennek az emberi igazságnak szerezzen érvényt a törvényi igazság határai között. Volt egy boldogemlékű Kartársunk, aki nagy védőművész volt, de egész művészetét ilyen apró, sablonos bűnügyekben élte ki. Az öregek még emlékeznek Mózes Lászlóra, aki termetre kicsi, lélekre nagy volt s akire ráillett a francia szólásmondás : «son génre est petit, mais ü est grand dans son génre. Valósággal lelkibúvára volt az apró bűnözőknek s ezeknek csenevész emberi igazságát találékonysággal, humorral, rapszodikus, de megkapó ékesszólással és a maga puritán egyéniségének lobogó lelkesedésével védte meg. Szuggesztív erővel tudott hatni a bíróra, aki érezte, hogy a védőben egy puritán embernek becsületes meggyőződése nyilatkozik meg. A$ argumentum ab homine, ennek a% embernek érvelése hatott sokszor, amikor erre az argumentum ad rem egymagában talán nem lett volna képes. Az abszolút becsületesség akkor még nagyobb tekintélyt adott, mint a közéleti hangos sikerek. Hinni akarjuk, hogy ma is így van. «Pálma sub pondere ereseit.* A mi művészetünk pálmája is akkor tör sudárba és bontakozik ki legdúsabb hajtásaiban, amikor a legsúlyosabb feladatok nehezednek reá. Amikor ártatlant védünk, vagy amikor a vádlott cselekményének erkölcsi élő igazságáért kell küzdenünk a törvényszakasznak holt betűigazsága ellen. Amikor hogy önmagamat idézzem — az ügyvédet kötelessége az erőszak által elnyomottnak, a tömeg-