Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 10. szám - Törvényes és ági öröklés

TÖRVÉNYES ÉS ÁGI ÖRÖKLÉS. 47'9 vagyonok a társadalom egész rétegeit elvonják, a produktív munkától és a semmittevő ekzisztenciák egész légiójával inficiálják a gazdaságot. Ha pedig már a nagy vagyonok izgató hatással vannak, úgy még inkább áll ez a nagy öröklött vagyonokra. Nehéz feladat itt a józan középutat megtalálni, mert amint oktalan dolog volna túlzott örökösödési adóval kiölni a takarékosságot, mely a hozzátartozók boldogulását biztosítja, éppoly esztelen az idők végtelenségéig védelembe fogadni az öröklött vagyonok fennmaradását. Olyan adópolitikára van itt szükség, mely progresszivitásánál fogva a negyedik átszállásnál az öröklési vagyont felemészti. Eme egyéni véleményem szerint megvalósítható módozat mellett, melyet fentidézett dolgozatomban bővebben megindokoltam, csak egész általánosságban utalni akarok arra, hogy ezt a kérdést a szociáltudományok állandóan napirenden tartják. (L. Handwörterbuch der Staatswissenschaften. Kiadja Elster, Weber, Wieser, 1926.1 A vagyonmegoszlás szempontjából nagy fontossággal bír -az a probléma is, hogy a törvényes öröklés határvonalát hova helyezzük. Ha a végrendeleti öröklésnél, és az élők közti juttatásoknál csak a fentérintett szociálpolitika segíthet, úgy a törvényes öröklésnél maga a magánjog is nevezetes szerephez jut. A törvénykönyvek azonban, amikor ezen anyaghoz érnek, egy rögeszme áldozatává válnak. Azt hiszik, hogy a törvény^, betűjével életre lehet kelteni egy családot, mely nincs és melyet költői fantáziával csak meséskönyvbe lehetne beleilleszteni. Természetes, hogy a törvényes öröklés csak a család eszméjéből indulhat ki, a kérdés azonban az, hogy kikből áll a család r A magánjogi törvénykönyv javaslatának 1793. §-a a dédszülők és ennek ivadékain túl még a távolabbi elődök vagy ivadékaik körében is látja a családot. Ha a barlanglakó őseink után nem áll be a törvényes öröklés, ez tisztán az idevonatkozó anyakönyvek hiányára vezetendő vissza. A valóság tér és időviszonylataiban azonban azt tapasztaljuk, hogy a család áll szülőkből és gyermekekből, meg nagyszülőkből és unokákból ; ha a gondviselés nagyon kegyes volt, szépszülőkből és dédunokákból. De az oldalágiak közt érzés szerint már nincs családi kapocs. Testvérek közt is csak akkor, ha a barátság kötelékei érvényesülnek. Bizonysága ennek maga a javaslat, mely már a testvért sem terheli tartási kötelezettséggel. Mit szóljunk most már a többi rokonokról, akik csak akkor ragaszkodnaky a vér közösségéhez, ha szegények vagy valami más előnyt várnak. A törvényes öröklés csak akkor ésszerű, ha az örökhagyó, •vélelmezett akaratának felel meg. Minő oktalanság tehát örökJogill.im. XXVII. évf. 10. füzet. 32