Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 10. szám - Törvényes és ági öröklés

48o Df KÖNIG VILMOS. lési jogot adni olyanoknak, akik az örökhagyó létezéséről sem tudtak, vagy a kik gyűlölték, talán üldözték. Vájjon milyen az a törvény, mely mors imperátor leterített áldozatát a nevető örökösöknek főnyereményül dobja oda. Ha azonban az öröklési jog terén az ésszerűség határát megközelíteni nem lehet, álljunk meg legalább ott, ahova a svájci polg. törvénykönyv eljutott. E törvény 460. §-a kijelenti: «Mit dem Stamme der Grosseltern hört die Erbberechtigung der Blutsverwandten auf». És ki állíthatná komolyan, hogy ott eme intézkedés hatása alatt a családi érzés a nálunk uralkodó állapot mögé került. Nagyon mostohán bánik a javaslat a házastárs öröklésével, bár nem létezik vérségi összeköttetés, mely ezt erkölcsileg felülmúlná. A kivételek nem bizonyítanak, mert ilyenek még szülő és gyermek közti viszonylatban sem ritkábbak. Az 1789. § szerint a házastárs csak akkor örökös, ha ivadék nincs. Ez brutalitás, mely sokszor visszataszító formát ölt. Az elhunyt feleség boldog házasságban élt második férjével, aki nevelte és jólétben tartotta mostohagyermekét, aki most anyja örökségébe lép. A törvény szerint az örökségből ki van zárva a férj, akinek özvegyi jog nem jár és az 1825. $ szerint tartást csak akkor követelhet, ha mint férj a feleségtől is követelhetné ezt. Sokkal humánusabb a svájci törvény 462. §-a, mely a túlélő házastársnak öröklést biztosít kombináltan tulajdonul és haszonélvezetül. A törvényes örökösök közt szerepel az államkincstár is. Ez a kedves személyiség, aki annyiszor pályázott az örökhagyó utolsó vánkosára, de e miatt érdemetlenség címén meg nem támadható. A kincstár valamely hagyaték birtokában a cirkusz ostoba bohócára emlékeztet, aki nem tudja mit kezdjen a kezébe került dolgokkal. Ha már a szociális perifériákon keresünk örököst, úgy ott van a község. Ott ismerték az örökhagyót, ez résztvett a szűkebbkörű jóléti intézményekben és így érzelmi kapcsok is megnyugvást keltenek, mikor a vagyon kilép a családi öröklésből. Ezenfelül megvan a lehetőség a hagyatékot gazdaságosan értékesíteni. A törvényes öröklésnek fontossága a technika haladásával járó balesetek folytán emelkedőben van. A végrendelet a természetes halál elgondolásán alapul, a váratlan halál rendszerint a törvényes öröklés szabályainak alkalmazását teszi szükségessé. Ehhez járulnak a végrendelkezési képesség hiányából eredő esetek és a törvénynek az a hibája, hogy a végrendelet alkotása elé lormalisztikus akadályokat gördít. A sok tanú útját állja, hogy a végrendelkezés feltűnés nélkül szabadon megejtes-