Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 10. szám - Váltóforgatmány behajtás végett

VÁLTÓ FORGATMÁNY BEHAJTÁS VÉGETT. 477 peresnek a saját nevében fellépő forgatmányost kell tekinteni, akinek javára szól — pernyertesség esetén — az ítélet. (Ugyanígy Staub id. h.) Nem lehet az ily forgatmányostól azt a jogot sem elvitatni, hogy a váltót tulajdonképpeni forgatmány útján tovább forgathassa. Abból, hogy a felek a váltó tulajdonát nem szándékoztak a forgatmányosra ruházni, következik, hogy a forgató, ha a váltót végrehajtás útján lefoglalják vagy ha az ily forgatmányos csődbe kerül, igényper, illetve visszakövetelése per útján a váltót visszaszerezheti. Annak beigazolása végett, hogy a burkolt inkasszóforgatmányt jogrendszerünkben aggály nélkül elfogadhatjuk, rá lehet mutatni arra a körülményre, hogy követelések átruházhatók, engedményezhetők oly módon, hogy a% engedményes csak kifelé jelentkeznék a követelés tulajdonosaként, befelé pedig az engedményező maradjon továbbra is tulajdonosa a követelésnek. Ily engedményezést törvény nem tilt, a forgalom elfogad, a judikatúra is elismert. Németországban ez a kérdés sem a jogirodalomban, sem a judikatúrában nem is vitás. A burkolt behajtási forgatmányhoz némi vonatkozásban áll az ú. n. rálogfotgalmány. Ezzel a kérdéssel más alkalommal foglalkoztam (Jogtud. Közi. 1912. évi 51. sz.-ban), mely okból ezen a helyen csak a következőkre utalok: Váltóra zálogjogot csak úgy lehet szerezni, hogy a zálogbaadó a váltót a hitelezőnek átadja, miután azt forgatmányával ellátta (Keresk. törv. 303. §-a). Ez a forgatmány rendesen burkolt %álogf'orgatmány, azaz a «zálog céljából*) és hasonló kifejezést mellőzni szoktak a forgalomban. Ez nem is döntő, mert a zálogforgatmány ugyanazzal a hatással van, mint a rendes forgatmány, azaz: a forgatmányos megszerzi a váltó tulajdonát. Ebből több fontos következtetés vonható le, főkép az, hogy az ilyen forgatmányossal szemben a forgató személyéből eredő kifogások nem érvényesíthetők. A zálogforgatmányos önálló; nem — mint a behajtási forgatmányos — megbízott, illetve meghatalmazott, nemcsak saját nevében jár el, hanem saját számlájára is; ez pedig — a kifogások szempontjából - - a döntő. Mindezeknél fogva megállapítható, hogy a burkolt inkasszóforgatmány a mi jogrendszerünkben úgy a váltó-, mint a magánjog szabályai alapján mint érvényes ügylet elfogadható és kívánatosnak mutatkozik, hogy a judikatúránk a fent id. kúriai ítéletben kifejezésre jutott felfogásnak megfelelő irányban haladjon.