Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1. szám - Spengler [Oswald] jogfilozófiai tanításai

JOGGYAKORLAT. 37 5022,1926. sz., 1927 nov. 11.) A felek a szerződésben megállapodlak, hogy mindkél fél mind a két ügyvéd költségéért egyelemleg felel : Akloralus a\ ingatlan birtoka iránti perben. A felperesek a haszonbérleti jogot az alperesnél korábban szerezték meg s erről az alperesnek az ő későbbi jogszerzésekor tudomása volt. Ennélfogva a felpereseknek a bérlemény birtokára és használatára erősebb joguk van s e jogukat a birtokban levő s náluk gyengébb jogon álló alperessel szemben közvetlenül és az alperes haszonbérleti szerződésének hatálytalanítása előtt is érvényesíthetik. (P. VI. 4740/1926. sz.. 1927 nov. 4. A Gyt. 130. §. 2. bekezdése alapján indítandó per előfeltételei. Az 1877. évi XX. tc. 1,30. $-ának 2. bekezdése a számadó gyámnak és gondnoknak a gyámhatóság elé terjesztett számadás azon tételeire, amelyek alapján pénzfizetésre köteleztetett és amelyek tekintetében a jogerőre emelkedett felsőbb, gyámhatósági határozatokat is sérelmesnek találta, jogot ad arra, hogy a jogerőre emelkedett gyámhatósági határozat kézbesítésétől számított három hónap alatt a gyámolt vagy gondnokolt ellen birtokon kívül a törvény rendes útján orvoslást keressen. Az 1877. évi XX. tc. 130. §-ának 2. bekezdése a felsőbb gyámhatósági határozatok kieszközlését és kézbesítését nem teszi a törvény rendes útján keresendő orvoslás perjogi előfeltételévé. A felhívott rendelkezés a gyámnak feltétlen jogot ad arra, hogy a gyámhatósági határozat jogerőre emelkedése után számadásának helyességét azon tételek tekintetében bíróilag megállapíttassa, amelyek alapján a gyámhatóság őt fizetésre kötelezte. A m. kir. Kúriát az 1877 : XX. tc. i]0. $-ának ily értelmezésére annak megfontolása vezette, hogy a felhívott törvényes rendelkezés nem teszi a gyám kötelességévé a gyámhatósági határozat elleni fellebbezések igénybevételét, hanem ezt az ő tetszésére bízza, továbbá, hogy a törvény a fellebbezésbe nem adásához jogvesztő következményeket nem fűz, végül, hogy belsőleg sem indokolható, hogy a bíróságok a felsőbbfokú gyámhatóságok határozataival elintézett számadás tekintetében dönthessenek, és ne dönthessenek ama számadás tekintetében, amelyet az elsőfokú gyámhatóság vizsgált át. Ezek szerint a m. kir. Kúria úgy találta, hogy az 1877. évi XX. tcikk 1 ;o. §-ának 2. bekezdése értelmében a gyám vagy a gondnok már az elsőfokú gyámhatósági határozatnak őt pénzfizetés rendelkezése ellen a törvény rendes útján kereshet orvoslást akkor is, ha a felsőbb hatósághoz nem fellebbezett, s az elsőfokú határozat e nélkül vált jogerőssé és hogy ebben az esetben az elsőfokú gyámhatóság határozatának a kézbesítésül számított három hó alatt kell a törvény rendes útján az orvoslást keresnie. (Kúria P. VI. 6056/1927 nov. 16.) Ági érték a szerzeményi vagyonból megtérítendő. Az, hogy az elidegenített ági vagyon vételára közvetlenül a hagyatéki ingatlanok szerzésére fordíttatott-e, vagy nem, az a szerzeményi vagyontöröklő alperes kötelezettsége szempontjából közömbös, mert a visszterhes ügylettel elidegenített ági vagyon értéke a szerzett vagyonból, ennek az értéke erejéig minden körülmények között megtérítendő. (Kúria P. I. 5019/1927. dec. 10.) /. Közszerzeményi igény természetben való kielégítése. Az állandó bírói gyakorlat által követett jogszabály, hogy abban az esetben, ha a házasság alatt szerzett ingatlan természetben megvan, akkor a házastárs követelheti, hogy közszerzeményi igénye az ingatlan felerészében elégíttessék ki. A házastárs tehát nem kötelezhető arra, hogy e természetben meglevő közszerzeményi ingatlan felére vonatkozó igénye az elhalt házastársának egyéb vagyonából elégíttessék ki.