Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 8-9. szám - Az ügyvéd végrehajtási joga az ellenfél ellen

JOGGYAKORLAT. 455 }. Lopott autóval okozott baleset. Az eddigi gyakorlat szerint a lopott autóval okozott balesetért a tulajdonos prima vista felel azon az alapon, hogy gondatlansága által alkalmat szolgáltatott a balesetre (étant par son imprudence le cause occasionelle de l'accident). Ezzel szemben neki kell bizonyítania, hogy a lopás körül gondatlanság nem terhelte. (L. többek közt Revue Trim. 1925. évf. 608. és 954. o.) Ezzel szemben a cour de Nimes 1928 márc. 19-iki döntése szerint — tekintettel arra, hogy a tulajdonos a lopás folytán elvesztette a rendelkező hatalmat (surveillance), a dolog felett — a Code Civil 1384. §-ának vélelme itt nem alkalmazható; az 1382. § által megkívánt okság pedig nincsen meg, mert ennek valóságosnak és szorosnak (réel et étroit) kell lennie, a jelen esetben pedig az csak laza és távoli (vague et distant). (Revue Trimestrielle de droit civil, 1928. Ih 419. old.) V. Északamerikai Egyesült-Államok. 1. tEstoppeh rosszhiszemű helyzetvált oktatás esetén. 1880-ban egy földsávot engedett át valaki a városnak közút építése céljából, a város azonban az utat nem építtette meg. A felperes 1885-ben szomszédos tulajdonos lett és a földsáv egy részét — többezer dolláros befektetéssel — beépíttette. 1909-ben a felperes magán út építésére kért engedélyt, melyhez a földsávnak még be nem épített részét is fel akarta használni. Az engedélyt a város megtagadta azon az alapon, hogy a földsáv közút. A felperes a magánutat az eredeti terv szerint ennek dacára megépítette. A varos ezután adót vetett ki az ingatlanra, melyet a felperes 20 éven át fizetett. A környéken a közutakat úgy építették, hogy a felperes által beépített terület az útépítés vonalából egészen kiesni látszott. A felperes annak ítéleti megállapítását kérte, hogy a város a szóban forgó ingatlanrészt többé útépítés céljára nem használhatja. A bíróság helyt adott a keresetnek azzal, hogy a város kokludens magatartása (adókivetés és az ütszabályozás irányítása) folytán aestoppedn az ingatlanra vonatkozó jogának állításával: azaz elzárta magát e jogának érvényesítésétől. (Harvard Law Review, 1928. jún.) : 2. A gazdagodást igény elévülése. A tartozatlan fizetésen alapuló visszakövetelési igény elévülésének kezdőpontja tekintetében az angol-északamerikai jogban régóta nagy nézetkülönbségek vannak. A «tévedésből történt fizetés» (money paid under mistake) esetén az igény keletkezése (accrual of the cause of action) a legrégibb deading case» szerint (Bree-Holbeck, i"8i.) a fizetés napja. Ezzel az eredeti felfogással szemben utóbb tért hódított az a másik, amely az igény keletkezését a szolgáltatást elfogadó félnek a szolgáltató fél által történt értesítésétől és a visszaszolgáltatás követelésétől számította. Ez a felfogás egy gyakran idézett «leading case»ben is utat tört magának. (Baker-Courage et Co, 1910.) Végül legújabban az amerikai gyakorlat azt a megoldást választotta, hogy (a fraud mintájára) a szolgáltató tudomására jutást: a atévedés felfedezését)) tekinti releváns időpontnak. Ez néhány legújabb határozatban igen világos kifejezésre jut (City of Leavenworth—Scaman, 1926; Ray—Barrington, 1927), sőt egyes államok a tételt így törvénybe is iktatták (Oregon, Arizona, Kalifornia, Utah stb.) (L. Harvard Law Review, 1928 június). Közli: Dr. F. L. logillam. XXVII. évf. 8—9. füzet. 30