Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 8-9. szám - Az ügyvéd végrehajtási joga az ellenfél ellen

454 JOGGYAKORLAT. III. Svájc. Elmebetegség és lakhely. A gondnokság alatt nem álló teljeskorú elmebeteg is önállóan alapíthatja meg lakhelyét, mert itt nem jogügyleti jogok alapításáról van szó, hanem egyszerű «tényleges» magatartásról, melyhez sem cselekvőképesség, sem az ítélőképesség különösebb foka nem szükséges. Elég — ha akár ösztönszerű megnyilvánulásban — kifejezésre juttatja azt az akaratát, hogy azon a helyen tartózkodjék, ahol tevékenységeinek középpontja van. (Luzern, 1928 ápr. 2., közli a Juristische Blátter 14. száma.) IV. Franciaország. 1. «Alaptalan gazdagodás* szerződésből. Egy társaság fakitermelésre művezetőt alkalmazott, kinek fix javadalmazást és a kitermelt és elszállított fa tonnája után meghatározott jutalékot biztosított. A társaságnak három hónapi felmondási joga volt. A rossz üzleti viszonyok miatt a művezetőnek, ki ekkor már 3000 tonna fát kitermelt és szállításra teljesen kész állapotban az erdőben felhalmozott, felmondtak. A művezető, hivatkozással arra, hogy a maga részéről mindent teljesített, amit elvállalt, a tonnánként meghatározott jutalékot is követelte, aminek megfizetését a társaság megtagadta. A bíróság «kár térítést» ítélt meg a művezetőnek azon az alapon, hogy a társaság a fa kitermelésével szállításra kész állapotbahelyezésével alaptalanul gazdagodott. (Le tribunal de la Seine, 1928 febr. 11. Revue Trimestrielle de droit civil, 1928. II. 444. o.) Ez a döntés nézetünk szerint aligha állhat meg. A szerződés kétségtelen rendelkezése szerint a különben fix javadalmazást élvező alkalmazott részére a külön jutalék kikötése ennek nyilván az üzleti eredményben való részeltetését akarta jelenteni. A jutalék követelhetésének tehát feltétele volt ennek az eredménynek a bekövetkezése, ami a szerződésben világosan a fa elszállításának feltételében nyert kifejezést. Azt pedig nem lehet állítani, hogy az alperes a neki szerződés szerint járó szolgáltatás értékével alaptalanul gazdagodott. 2. Többvatutájú kötvény. Egy török társaság kötvényeket bocsátott ki,, melyek így szólottak: 025 frank vagy 110 arany piaszter, fizetendő Konstantinápolyban arany piaszterben, Párisban frankban, Genfben a párizsi váltóárfolyam szerint». A kötvény birtokosa Párisban követelte, hogy a fizetés arany piaszterben, vagy frankban a török aranyfont paritása szerint történjék. A Cour de Paris a Tribunal de la Seine ítéletét megváltoztatva, a keresetet elutasította azzal, hogy a felek szándéka nem a frank, hanem a piaszter értékcsökkenésének ellensúlyozására irányult, a kötvény szövege szerint pedig Párisban és Genfben a felperes csak frankértéket követelhet. (Revue Trimestrielle de droit civil, 1928. II. 432. old.) A döntés nézetünk szerint aggályos, mert a vagylagosan meghatározott kirovó pénznemek közt a választás a hitelezőt illeti; a konstatinápolyi, párizsi és genfi kifizetésekre való utalás csak a lerovó pénznem megjelölése a különböző fizetési helyeken. A vagylagos kirovás (alternative Wáhrungsklausel) és a vagylagos lerovás (alternative Zahlungsortklausel) közti különbségre — melyet a döntés szem elől téveszt — 1. A. Nussbaum ; Vertraglicher Schutz gegen Schwankungen des Geldwertes, 1928, számos esettel illusztrálva.