Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 8-9. szám - Az ügyvéd végrehajtási joga az ellenfél ellen

444 Dl VAJDA PETUR. A törvény célja e szerint világos és a célt olykép szolgálhatná helyesen, hogy az ügyvéd javára rendeltetik el a végrehajtás. Ha tehát a marasztalt ellenfél nem az ügyvéd kezéhez fizeti a megítélt perköltséget, hanem a fél kezéhez, aki azt az ügyvédnek nem adja ki, vagy ha a marasztalt ellenfél a perelt igénynek engedményezése után az engedményesnek fizet, vagy végül ha a fél a költségeket elengedi az ellenfélnek és sem ő, sem — az elengedés érvényességében bízva — az ellenfél az ügyvédköltséget nem fizeti meg, az ügyvéd élhet a javára elrendelt végrehajtási joggal. Ha végrehajtás az ügyvéd javára elrendelhető nem volna, az ügyvéd nem tehetne egyebet, mint azt, hogy a 18. § utolsó bekezdésének utolsó mondata alapján pert indít a költségek fizetésében marasztalt ellenfél ellen; mert erre csak nyilván jogot ad neki az E. T. 18. $-a, ha ezt a törvényhelyet ne üres frázisnak tekintsük. Nem lenne merőben felesleges az ilyen új per? Nem lenne az ily per időpazarlás az ügyvéd kárára, munkatöbblet a bíróság számára és az új pernek költségei kiadástöbblet az ellenfél részére ? A 21. tanács határozata szerint «az ügyvéd kezéh'ez» kifejezés nem egyéb a fizetési hely megjelölésénél, éppúgy, mint pl. az a kitétel, hogy az alperes köteles a felperesnek az OlaszMagyar Bank pénztáránál fizetni. Ez a felfogás nyilván teljesen téves. A bank pénztáránál való fizetés teljesítési mód, melyet per alapját képező ügylet feltételei alapján szabhat meg a bíróság. Az ügyvédi költség fizetése az ügyvéd kezéhez ellenben törvényben megszabott díjazása az ügyvédnek, mely a perbeli tevékenységet végző ügyvédet anyagi jognál fogva illeti meg. Az, hogy ez a költség az ügyvéd kezéhez fizetendő, nem teljesítési mód, hanem anyagi jogot tartalmazó perjogi intézkedés, mely az ügyvédet «jogosított személlyé* teszi, mint aki számára támad a perköltség iránt való követelés és végrehajtási igény. (V. I. 13. §.) Különösen azért érte az ügyvédi kart meglepetésszerűen a 21. tanács határozata, mert ez a tanács kétségtelenül ismerte a Kúria V. tanácsa által hozott végzések sorozatát, amelyek elvi éllel rögzítik meg a Kúriának 709. sz. alatt a polgárjogi határozatok tárába is felvett határozat álláspontját, amely kifejezetten mondja ki, hogy az ügyvédet azon költségre, melynek felmerültekor ő képviselte a felet, a marasztalt ellenféllel szemben kielégítési végrehajtási jog illeti meg. A Kúriának egy más (Pk. V. 6416/1926.) határozatából pedig idézzük a követ-