Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)
1928 / 8-9. szám - A fizetésképtelenség büntetőjogi vonatkozásai
A FIZETÉSKÉPTELENSÉG BÜNTETŐJOGI VONATKOZÁSAI. 429 ban, — viszont a csődönkívüli kényszeregyességi eljárásra vonatkozókat a 4070/191^. M. E. számú rendelet 10. fejezetében elhelyezett 65. és 66. §-ok, illetve az 1916. évi 5. tc. 2—5. §-ai tartalmazzák: — mely utóbbi törvény miniszteri indokolása szerint szükség volt, hogy a «csődeljárás során elkövetett visszaélések megtorlására vonatkozó büntetőjogi rendelkezések a csődönkívüli kényszeregyességi eljárás során elkövetettekre is kiterjeszttessenek)). Ezek közül a jogszabályok közül egyik csoportbeliek, a törvényes keretek szempontjából, nagyban — egészben fedik egymást: a Cst. 265 — 2Ó6. §-okban, valamint a 4070/1915. M. E. számú rendelet 65—66. §-aiban, és az 1916. évi $. tc. 2—3. §-aiban foglalt rendelkezések; — melyek, mint törvényszéki hatáskörbe tartozó, speciális vétségek, a hitelezők szabad rendelkezési jogának és. akaratelhatározásuk érvényesülésének kívánnak biztosítékot nyújtani. Nem tartozik témám súlypontjához, hogy a 4070/1915. M. E. számú rendelet annak idején ezeket a delicíumokat csupán kihágásoknak minősítette — mert hiszen ennek a magyarázatát adja az 1916. évi 5. tc. általános indokolása —- midőn maga e törvény ugyané delictuosus kereteket, a trichotomikus rendszer súlyosabb bűncselekményévé, vétséggé emeli — annak hangsúlyozása mellett, «hogy a szóban forgó visszaélések erkölcsi súlyának és gazdasági veszélyességének megfontolásán kívül eső szempontból és csakis azért történt azok kihágásokká való minősítése, mert rendelettel vétséget megállapítani nem lehet» (Btkv. 1. §.). Továbbá az sem lényegbevágó e büntetőjogszabályok vizsgálatánál, hogy az 1916. évi 5. tc. 2. §-a, a Cst. 266. §-ához képest,» a bűncselekmény tényálladékát szabatosabban és emellett tágabban állapítja meg». De fontos kiindulópont, hogy míg eme egyik csoporthoz tartozó, a csőd és csődönkívüli kényszeregyességi eljárás során és magukra a\ említett e perenkívüli eljárásokra vonatkozó «visszaéléseket)) úgyszólván azonos keretek beszorítja a törvényhozó; — addig a másik csoportba sorozható és ez eljárásokon k-ívüli, többnyire azokat megelőző kriminalitásokat, már éppen nem egyensúlya sankciókkal látja el. Ennek oka pedig, hogy a csődeljárás és csődönkívüli kényszeregyességi eljárások nálunk nincsenek egyöntetűen szabályozva büntetőjogi vonatkozásaikban sem; — se tekintetben, azt hiszem, az egész kontinens művelt országaival szemben, egyedülálló különös helyzetben* vagyunk. Csak a legközelebbi két államnak, ú. m. Ausztriának és Németországnak vonatkozó tételes jogaiba vessünk pillantást.