Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1. szám - Spengler [Oswald] jogfilozófiai tanításai

SPENGLER JOGFILOZÓFIAI TANÍTÁSAI. 5? Az ú. n. klasssikus juristák, Papiniánus, Ulpiánus és Paulus örmények voltak. Ulpián büszke arra, hogy Tyrusból származik, — phöniciai. Ök a saját világképüket öntötték abba a műbe, amit római jognak neveznek és az ő művük egy tudományos könyv volt, amely nem tartalmazta az igazi római jogot, amely a prétori adiktumokban élt és amelynek tipikus tulajdonsága volt, hogy hatályossági tartalma a prétor hivatalkodási évére volt korlátozva. Amit e négy togtudós leírt, mondja Spengler, —• égy keleti szemmel meglátott esetgyüjtemény volt, egy tudományos, mélyen szántó munka, de semmiesetre sem a rómaiak évszázados joga. A római jog e prétori ediktumokban, mint esetjog élt, senkinek •eszébe nem jutott az esetjogot nemhogy kodifikálni, de még egy bizonyos rendszerbe se szedni. Spengler rámutat arra, hogy ez a körülmény, amely igen hasonlít az angol jogrendszerhez, feltárja egyszersmind az európai és a római jog közt levő óriási különbséget. A római prétor, ha igazságot szolgáltatott, akkor is azt szuverénen tette éppúgy, mint az angol bíró, de míg az ő szentenciája csak arra az egy esetre szóló szentencia volt, addig az angol bíró úgy mondja ki ezt az igazságot, mint egy jogrendszer darabját, amely hivatva van ebben a jogrendszerben tovább élni. A prétor szentenciája meghal az esettel, legjobb esetben a prétor hivatali évének joga, — az angol bíró ítélete az esetre való levetődése a jogrendszernek. Ez Spengler szerint determináló és lényeges különbség. Az antik ember ahistorikus, innen van az, hogy csak a mát látja, a mult és a jövő esetleg érdekli, de nem érzi az összefüggést, él a mában és áll a mában. A mai ember tudja, hogy a történelem produktuma és tudja azt, hogy minden cselekedete kihat a jövőre is és hogy múltbeli tények determinálják cselekedeteit. A római jog-tagoltsága kettős: persona et res. A «persona» fogalma Spengler szerint tipikusan antik fogalom. A polgár csak mint a polis tagja él : rabszolga, teljesen jogtalan. Nem személy, hanem tárgy. A dologi jog a közjognak egy része, a hatalmat, a jogot az állam adja. Elképzelhetjük, — mondja Spengler, hogy mennyire idegen volt ez a gondolkodás az araboktól, akiknél, mint minden keleti népnél a jog isteni eredetű. A római jog egyes államok joga. Az arabjog egyes hitközségeké. Római jogon elképzelhető, hogy egy római jogú római polgár; elvesz feleségül egy más városbeli szintén római polgárjogú asszonyt, ez arabjog éppúgy, mint a keresztényjog (még a régi keleti formájában) elképzelhetetlennek tartotta és csak akkor engedte meg a házasságot, ha. a felek egy hiten voltak. Itt tehát a jogot a vallás determinálja, ott az állam. A római jog mondja Spengler — nem ismerte a jogi személyt a szó mai értelmében, az arabjog természetesen igen, mert hiszen a hitközség volt az első jogi személy. Spenglernek ezek a tanai inkább a laikus kuriózumaként hatnak a jogászra. Harminchét oldal természetesen kevés arra, hogy azon megmagyaráztassék, hogy tulajdonképpen miben különbözik a jognak statikus felfogása ú. n. vallási felfogástól és viszont a mai úgynevezett dinamikus (vagy kinetikus) felfogástól. Inkább egy zseniális ötletfelvillanás ma még Spengler tana, mint tudományos fejlődésre alkalmas bázis. Őneki csak egy tagadhatatlan nagy érdeme van, hogy felvetette a statikus és kinetikus (dinamikus) jog gondolatát. Bizonyos az, hogy a római jog primitívebb viszonyokra lévén szánva, merev és a jogfejlődés mai dimensiói számára nem alkalmas. A gép rohanása mindenhova igyekszik ritmusát bevinni. A mai jogot többé nem lehet Jogállam XXVII. évf. i. füzet. 3