Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1. szám - Spengler [Oswald] jogfilozófiai tanításai

WOLF ERNŐ. kiépíteni álló formák között, mert ma a gazdasági élet nem statikus, hanem szertefolyó és folyton mozgásban levő. Az ingatlan és a termelési eszköz harcában az utóbbi jelentősége az előbbi rovására napról-napra jobban tért hódít. Ne méltóztassék félreérteni szavaimat, ez ma csak egy folyamat, amelynél talán csak a kezdet kezdetén vagyunk, olyannyira a kezdeten, hogy egyesek joggal kételkedhetnek, hogy a fejlődés vonala ezen irányban halad-e. Azonban, ha belehelyezzük magunkat ebbe a gondolatkomplexumba, rögtön megértjük, hogy mi a különbség kinetikus (dinamikus) és statikus jog között. Bizonyos az, hogy a ma jogrendszerében az ú. n. mozgótőke nincs kellőleg megvédve. Az egész jogrendszerünk, főleg jogrendszerképzetünk az ingatlanvagyonra, mint főértékre van beállítva és ennek megvédését tekinti elsősorban feladatának és az ilyen képzetben felépült jogrendszer nem is lehet, alkalmas a mai gazdasági élet —- amely elsősorban mégis a mozgótőkére van alapítva — jogrendszerének kiépítésére; természetesen nem is szólva, hogy a jövő jogrendszerére mennyire alkalmatlan ez a mai — már túlhaladott álláspontnak tekinthető — jogrendszer. Ez a gondolat — amit én a legértékesebbnek tartok — az egész spengleri ötletből. E gondolat sem eredeti, tudat alatt már régen megvan a jogfejlődésben, sőt itt-ott természetesen nem tudatosan már a gyakorlatban is megvan. Értve ez alatt azt, hogy vannak jogi koncepciók, amelyek fluktuáló gazdasági viszonyok szükségleteit tartják elsősorban szem előtt és nem — ez a döntő — a statikus helyzet megrögzítésétNémetországban ez év júliusában jelent meg dr. Alfréd Müller müve «Statisches und Dynamisches Recht» címen és ezt az összefoglaló munkát megelőzte Eugen Rosenstock : «Industrierecht»* című müve, amely utóbbira Isay Emil berlini professzor már egy nagy polemikus cikkben válaszolt. E két munka lényege az, hogy nem a tulajdont kell annyira védeni, hanem inkább a «Vermögen»-t. Más szóval inkább a produkáló erőt kell a gondolkodás és ezzel kapcsolatban a jogvédelem előterébe helyezni, mint a statikus holt tömeget. (Müller érdekesen vezeti le, hogy a «Vermögen» szó a «Vermago szóból származik, etimológiailag és akarást jelent.) A *Vermögeno-ről mondja Kelsen, a híres bécsi professzor, kinek az osztrákok alkotmányukat köszönhetik, hogy a jogban «e fogalommal') |Vermögen fogalmával) megszűnt az eddigi térbeli érzés és keletkezett egy új érzés, melyet ő az irány érzésének nevez. A térérzéses statikus irányérzése tipikusan dinamikus. E teóriát átvive most már a gyakorlat terére, megint Spenglerrel kell kezdenem. Müve második kötetének 06-ik oldalán kimutatja azt, hogy a római dologi jog primitív kasuisztikájához való ragaszkodás az okozója, hogy egyes jogterületek nincsenek teljesen beledolgozva a dologi jogba, ahová tulajdonképpen tartoznak és ahová való beleágyazásuknak hiányát egyedül dologi jogunk statikus elgondolása okozza, fgy a szabadalmi jog ma nem szerves része a dologi jognak, noha egy kinetikusán elképzelt dologi jogba szervesen beleillik. A szerzői jogi materiánál, ha kinetikusán gondolkozunk, sokkal könnyebben oldható meg a festményeknek, mint egyedi alkotásnak eszmei védelme, és ettől különválasztva, ugyanennek a * Industriereclit igen helytelen elnevezés, mert e szó az ipar jogát jelenti ma, pedig a szerző ezzel a régi szóval egy új, az eredetitől merőben eltérő, azzal semmi vonatkozásban nem lévő gondolatkomplexet jelöl így meg.