Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 8-9. szám - A turpis causa kérdése a magánjogi törvénykönyv javaslatában

420 DF SCHWARTZ TIBOR. határozatok e kérdést illetőleg egyes esetekben nem veszik figyelembe a reális gazdasági és kereskedelmi élet adottságát. Az, hogy az alapelv a törvény indokolásában ki van fe|tve, szerintem nem elégséges, mert az indokolás bár fontos és lényeges irányító eszköz a törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazása szempontjából; lényegileg azonban nem köti a bírót és csak kommentár és tankönyvszerű értéket képvisel. Utalok egyébként ezzel kapcsolatban Oertmann 1 fejtegetéseire. Fontos gyakorlati probléma a turpis causával kapcsolatban az, hogy kétoldalú turpitudó esetében, a szolgáltatást teljesítővel szemben, a másik felet terheli-e az in integrum restitucio. Szemben a tervezet első szövegével, mely szerint a visszakövetelés ki volt zárva, ha a szolgáltatót magát is turpis causa terheli; a jelenlegi javaslat nagyon helyesen azt a tisztultabb álláspontot foglalja el (1756. §. 2. bek.), hogy «ha a szolgáltatási teljesítő fél a teljesítéssel hasonlóan vétett, visszakövetelésnek csak annyiban van helye, amennyiben tekintettel az eset körülményeire a méltányosság megkívánja*. A jelenlegi bírói gyakorlat mondhatni már adoptálta ezt az álláspontot; praegnansan kidomborodik pl. a Kúriának Pll. 1791/1925. sz. határozatában. Egyébként széleskörű jogirodalmi vita is fejlődött ki a kérdés körül, hogy kétoldalú turpitudó esetében, szemben a leltétlen in integrum restitucióval, annak megadása bírói mérlegelés tárgyává tétessék-e. E tekintetben utalok egy megelőző munkámban2 kifejtettekre. 1 Gesetzeszwang und Richterfreiheit. 2 A valorizációs kérdések fejlődése és kialakulása különös tekintettel a bírói gyakorlatra (Franklin-Társulat) 120 oldal.