Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 8-9. szám - A turpis causa kérdése a magánjogi törvénykönyv javaslatában

4i 8 Dí SCHWARTZ TIBOR. a jogügylet az erkölcsi szabályokba, a bírónak bele kell vinnie saját és bizonyos tekintetben szubjektív felfogását; természetes azonban, hogy ez nem jelentheti azt, hogy minden bíró, egy saját külön erkölcsi felfogást konstruálhat és teljesen egyéni szemszögből bírálhatná el az esetet. A turpis causa ügyletek vizsgálatánál is kell egy erkölcsi bázisnak lenni, mi a kiindulás és összehasonlítás alapját képezi. A tervezet annak idején közzétett indokolása e tekintetben azt mondja: «hogy mikor tekintendő a szerződés erkölcstelen tartalmúnak, a? nem elméleti szempontok szerint és nem is egyes társadalmi rétegek külön szokásai szerint, hanem a nemzeti közfelfogás szerint ítélendő meg». s A fennti megállapításban azonban főleg a negatív meghatározások fixek, melyekből a bírónak nem szabad kiindulni vamely ügylet erkölcsi fajsúlya tekintetében. Ezek szerint tehát az indokolásbeli intenció az, hogy a bírónak nem szabad kiindulni abból, hogy egyrészt a dogmatika, másrészt azon speciális társadalmi, különösebben pedig gazdasági réteg, melynek keretén belül a jogügylet köttetett, a jó erkölcsökbe ütközőnek minősíti-e a kérdéses ügyletet. Pozitív formában a «nemzeti közfelfogást» jelöli meg bázisul. Részemről ezt az álláspontot helyesnek tartom és a kérdés szerfeletti nehézsége mellett, még talán a legmegfelelőbb út, melyen haladva a probléma megnyugtatólag megoldható lesz. Aggályosnak találnám, ha az egyes gazdasági körök és rétegek keretén belül uralkodó erkölcsi elveket kellene a bírónak az összehasonlítás alapjául venni és pedig azért, mert a speciális gazdasági köröknek erkölcsi felfogása felett mindig és minden körülmények között van az ú. n. egyetemes közmorál és az utóbbinak döntése kell, hogy irányadó legyen és ez az< mely irányelveket szab és szabhat a külön körök sajátos erkölcsi felfogásnak; az utóbbinak pedig a közmorál előtt deferálni kell. Másrészt pedig tekintetbe veendőnek tartom azt is, hogy ha az egyes gazdasági rétegeknek az ügyletek erkölcsi jellege tekintetében elfogadott álláspontja lenne a döntő, úgy azt bizonyítás tárgyává kellene tenni megelőzőleg, esetleg szakvélemény formájában; ezt pedig feltétlenül elutasítandónak vélem azon elvi álláspontnál fogva, mely szerint részemről a turpis causát nem tekintem ténykérdésnek. Ennek folyományakép a turpis causát hivatalból figyelembe veendőnek vélern még az esetben is, ha a felek arra nem hivatkoznak.