Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 8-9. szám - Közigazgatási reform

KÖZIGAZGATÁSI REFORM. berendezésekben keresték, amelyeken a közvélemény a legféltékenyebben őrködött, nevezetesen a tisztviselők választását akarták megszüntetni. Minthogy pedig a tisztviselőválasztásban látta a vidék a maga önkormányzati hatalmát legjobban kijegecesedve, az egyébként jó tervek sem tudtak életre kelni. Pedig közigazgatásunk visszamaradásának okai első sorban nem szervezetiek voltak. Az eljárás volt lassú, nehézkes, bonyolult. Amíg a peres eljárásban egymásután vettük át nyugatról a szóbeliség és közvetlenség előnyeit, a jogorvoslatokat korlátoztuk, a felek jogait pontosan megállapítottuk: a közigazgatási eljárás az 1901 : XX. tc.-ben megvalósult igen szűkkörü reformot figyelmen kívül hagyva, maradt az egy évszázad előtti állapotban, szabályozatlanságban és bizonytalanságban. Ezen a téren kellettek volna főleg reformok s az egész közvélemény szívesen fogadta volna azokat. Végre nem is annyira a közönség érdeke, mint inkább a szanálással kapcsolatos pénzügyi szempont késztette a kormányt arra, hogy a közigazgatás egyszerűsítésének és megjavításának kérdésével komolyan foglalkozzék. A jelenleg tárgyalás előtt álló javaslat annyiban különbözik előnyösen elődeitől, hogy a reformot nemcsak és nem első sorban a szervezeti átalakításokban keresi, hanem egyéb fontos biztosítékokat is talál a közigazgatás megjavítására. Ezek a biztosítékok i. a közigazgatási képzettség emelése, 2. a tisztviselői kar jogviszonyainak szabályozása és 3. a közigazgatási eljárás egyszerűsítése. A tisztviselőválasztás rendszerét a javaslat meghagyja s ezzel a javaslatot szimpatikussá teszi a nemzeti közvélemény azon része előtt is, amely a választást az önkormányzat elengedhetetlen tartalmának tartja. A javaslat nyilván abból a helyes elgondolásból indul ki, hogy a közigazgatás jósága szempontjából nem annyira az a fontos, hogy a tisztviselőt választják vagy kinevezik, hanem inkább az, hogy a bármi módon alkalmazott tisztviselő megfeleljen, azaz fel legyen szerelve azokkal az elméleti és gyakorlati képességekkel, amelyek a közigazgatás sikeres ellátásához nélkülözhetetlenek. A választás vagy kinevezés kérdése hatalmi kérdés, amely összefügg a magyar államberendezés egész rendszerével; ezt a javaslat azért nem is érinti, hanem a közigazgatás megjavításának első garanciá)át a közigazgatás képzés emelésében keresi. Hogy a jelenleg érvényben levő közigazgatási képzés meg nem felelő, az elvitathatatlan. Az első sorban bírói és ügyvédi pályára előkészítő jogi karon a hallgató épp csak, hogy betekintést kaphat a közigazgatási jog hatalmas területére, de ala-