Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 8-9. szám - Közigazgatási reform

402 D? EGYED ISTVÁN. pos kiképzést nem. A közigazgatási képzés nálunk nem önálló, átgondoltan kiépített tanterv és vizsgarend szerint történik, hanem a jogi képzés függeléke. Ezt mutatja, hogy a jogtudományi vizsgák a közigazgatási pályákra is képesítenek, viszont az államtudományi vizsgák a jogi pályákra nem. Ezért az ifjúság tehetségesebb része a jogtudományi vizsgákra igyekszik, a csupán államtudományi vizsgákat tevő, rendszerint selejtesebb rész pedig kizárólag a közigazgatási pályákra van utalva. Ebből a másodrangú helyzetből kimozdítani a közigazgatási képzést a legsürgősebb feladat. A közigazgatás az utolsó félszázadban egész új irányokat vett. A tisztán rendészeti állam átalakult a gazdasági életet is irányító, a polgárok fizikai, szellemi és anyagi jólétét gondozó, szociális állammá; kiépült továbbá a közigazgatási bíráskodás rendszere. Ezt a nagy átalakulást nyomon követte a közigazgatás tudományának fellendülése és a közigazgatási jog egyes részeinek önálló tudományszakokká való fejlődése. A gazdasági (mezőgazdasági, ipari, közlekedési), a népjóléti (egészségügyi, kulturális, munkaügyi) közigazgatás óriási területei alig szoríthatók be többé egy egységes tanszak keretei közzé. Ezzel a fejlődéssel azonban a több mint félszázada megállapított tanterv egyáltalán nem számolt. A közigazgatási pályákra a jogvégzett ifjúság a szükséges közigazgatási elméleti, tételes és gyakorlati ismeretek nélkül került és kerül ma is. Híjján van különösen annak a gazdasági, technikai és szociális tudásnak, amely nélkül pedig az életviszonyok felismerése, helyes megítélése és irányítása alig lehetséges, amely nélkül különösen vezető közigazgatási állásokban általában nem állhatja meg helyét. A kor színvonalán és feladata magaslatán álló, a szükséges elméleti és gyakorlati ismeretekkel kellőképpen felszerelt, a nemzeti újjáépítés munkájára alkalmas közigazgatási tisztviselői kart nevelni csak a közigazgatási képzés öncélúságának elismerésével lehet. Ilyen irányban figyelemre méltó kísérlet a közgazdaságtudományi kar külön közigazgatási szakosztálya. A közigazgatási reformjavaslatnak természetesen nem lehetett feladata az egyetemi jogi képzés reformját megvalósítani. A közigazgatási képzés emelésére mégis több irányban közrehat. Elsősorban törvényesen elismeri a közgazdaságtudományi kar képesítő jogát és így a jogi karral való egyenrangúságát; a két kar hallgatóinak a közigazgatási pályákon való beválása lesz a mértéke a jövő fejlődési iránynak. Másodsorban a javaslat a közigazgatási pályákon is kötelezővé teszi a doktorátust s ennyiben