Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 7. szám - Az észt államfő ("államvén") jogállása

JOGGYAKORLAT. 379 nyilatkozata nélkül perenkívüli úton valami változtatást tenni vagy éppen azt kitörültetni lehessen. (Kúria Pk. V. 4302/1928 június 26.) Mennyiben köti a feloldó végzés a\ alsóbb bíróságot. A felülvizsgálati bíróság feloldó határozata folytán a per a feloldott ítélet meghozatala előtti állapotba jut ugyan, aminélfogva a fellebbezési bíróság nincsen elzárva attól, hogy további bizonyítást vegyen fel és a tényállást az előbbi megállapításától eltérően állapíthassa meg, — nincsen azonban helye annak, hogy a döntésre jelentős új körülményeknek az újabb tárgyalások során felmerülte hiányában a felülvizsgálati bíróság által elfoglalt jogi álláspont mellőzésével döntse el a pert (Pp. 543. §. 3. bek.) (Kúria P. IV. 6990/1927., 1928 június 26. Keresetváltoztatás nem forog fenn. A felperes keresetében ugyan a közjegyzői okiratban kikötött 8000 K készpénzkövetelését hitbérnek nevezte, de mert nem vitás, hogy a felperes és néhai férje között más közjegyzői okiratba foglalt szerződés nem jött létre, mint az alperesi részről yL alatt kiteles kiadmányban becsatolt az a szerződés, amelyet a közjegyző 1919. évi március hó 16. napján vett fel és foglalt írásba, — és mert a felperes kereseti követelését mindvégig a közjegyzői okiratra alapította s annak alapján ugyanazt a'8000 K-t követelte, — a felperes az által, hogy kereseti követelésének jogalapját és jogcímét az elsőbíróság ítéletének meghozatala előtt a keresetében említett okirat tartalmának megfelelően kijavította, keresetét meg nem változtatta. (Kúria P. I. 8472 1926., 1928 május 8.) Résiflélel. A bíróság a Pp. 390. §. értelmében csak akkor és annyiban köteles az alperest marasztaló részítéletet hozni, ha és amennyiben az alperes a kereseti követelés egy részét elismeri, míg akkor, ha a per állása szerint a kereseti követelésnek egy része egyéb okból jelentkezik a bíróság előtt végeldöntésre érettnek, a Pp. 388. §-a értelmében csak jogosult, de nem köteles idevágó kérelemre részítéletet hozni. Nincs oly jogszabály, mely az ügy érdemét érintő következmények nélkül megadná a bizonyításra kötelezett félnek azt a jogot* hogy ő szabja meg annak idejét, hogy mikor kész az őt terhelő bizonyításra : alaptalan a felperesnek arra alapított támadása is, hogy a Pp. 224., 225. és 367. §-át sérti a fellebbezési bíróságnak az az eljárása, hogy a részítélet hozatalának mellőzésével az ügyet döntésre érettnek látta és a felperest keresete bizonyítatlan részével végítélet keretében utasította el. (Kúria P. IV. 6676'1927. 1028 június 27.) Közli: Z. J. IV. Büntetőjogi esetek. 222. §. A hamis tanuzásra való reábírás bűntetténél nem bír fontossággal az, hogy azt az egyént, akit a vádlottak hamis vallomásra törekedtek reábírni, a reábírás idején még gyanúsítottként kezelte a nyomozó hatóság. E gyanúsított ellen utóbb a nyomozást megszüntették és egyébként is az, akire a bűncselekményben való tettesség vagy részesség némi gyanúja nehezedik, e miatt még tanú lehet ez ügyben s így vele szemben a Btk. 222. $-ba ütköző bűntett elkövethető; csupán megesketésének vet gátat a Bp. 221. § 1. pontja, de e mellett is vallomása mérlegelés tárgya. A Btk. 222. § nem írja elő, hogy a rábírásnak a bíróság előtti vallomásra kell vonatkozni, csupán azt követeli, hogy bűnvádi ügyben történjék, ami meg volt akkor is, ha a nyomozás folyt. (1928 : IV.25. B. 4791, 1927. A 301. és 309. §-ban meghatározott súlyos testi sértés és mérgezés Jogállam. XXVII. évi'. •>. füiet. 25