Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 7. szám - Az észt államfő ("államvén") jogállása

AZ ÉSZT ÁLLAMFŐ JOGÁLLÁSA. 375 Köztársaság nevében más államokkal szemben kötelező nyilat­kozatokat tenni és nemzetközi jogi cselekményeket foganatosí­tani. Ide tartoznak főként a követek akkreditálása és elfoga­dása, az Észt Köztársaság külföldi képviselőinek kiküldése; továbbá bizonyos jogok nemzetközi szerződések kötésénél, melye­ket többször az államvén nevében eszközölnek, amikor is az utóbbit a nemzetközi érintkezés során a «chef d'Etat» vagy «le président» megjelölésekkel illetik. Ebben az érintkezésben ugyan­azt a megszólítást és más tiszteletjeleket élvezi, mint a többi köztársasági államfő, melyek azonban egy egyszerű miniszter­elnököt sohasem illetnek. Beljogilag is egészen különös jogállást foglal el az állam­vén a kormány többi tagjával szemben. Az alkotmány 61. §-a szerint vezeti és egységesíti a kormány működését. A vezetés összefüggésben a parlamentárizrnussal azt jelenti, hogy az állam­vén egy felelős, alkotó államférfi, aki a köztársaság politikai irányának elhatározó döntést ad, jóllehet az állam bel- és kül­politikáját az alkotmány óo. £-ának v. bekezdése értelmében a köztársaság kormánya vezeti. A következő szakasz rendelkezése szerint azonban ebben a kormányban az államvén vezető állást foglal el, aki a kormány működését egységesíti, aki elnököl a kormány ülésein és akinek kedvezményezett állása a többi kor­mánytaggal szemben abban a tekintetben élesen -kiemelkedik, hogy az egyes miniszterektől eljárásukat iiletőleg számadást kí­vánhat. Azonban eme kiemelkedő állása ellenére is beljogilag az államvénnek meglehetősen szűkre szabott helyzete van, úgyhogy ebben a vonatkozásban hiányával van az államfő legfontosabb ismertető jeleinek. Míg tehát nemzetközi jogilag állása mono­kratikus jellegű, beljogilag még egy olyan miniszterelnöknek az állását sem élvezi, akinek akarata döntőleg esik latba, úgyhogy az észt kormány inkább a kollégiális típushoz (minisztériumok mellérendeltségi viszonyban), mint a kancellártipushoz (miniszté­riumi alárendeltségi viszonyban) tartozik. Az észt államvén beljogilag nem államfő, mert nem fele­lőtlen, mert nincs vétójoga, nincs parlamentfeloszlatási joga, nincs rendeletkibocsátási joga, nincs kegyelmezési joga és nem illeti meg a hivatalnokkinevezési jog sem; továbbá, mert állásá­nak tartama a népképviselet bizalmától függ. Ami a kormány többi tagjának kiválasztására vonatkozó befolyását illeti, az szin­tén nem valami nagy, mert nincsen joga hivatali kollégáit ki­nevezni (mint a miniszterelnöknek a legtöbb német országban), hanem az államgyűlés választja ezeket. Kormányválság esetén a

Next

/
Thumbnails
Contents