Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 7. szám - Az észt államfő ("államvén") jogállása

374 D? CSEKEY ISTVÁN. parlament elnöke kormányalakítási tárgyalásokkal mindenesetre csak egy személyt bíz meg, a deszignált államvént, aki aztán kormánya miniszteri lisztájának egybeállításán fáradozik és választás végett az államgyűlésnek előterjeszti. Azonban az arányos választói rendszernél fogva az egyes minisztereket éppenséggel az illető pártok határozzák meg, úgyhogy az államvén kevés befolyást gyakorolhat az egyes személyek választására. Az államvén nem foglalja el döntő tényező helyét a köztársaság kormányán belül sem ; szavazategyenlőség esetén szavazata nem döntő. Távolléte (szabadság, betegség stb.) esetén a kormány egyik tagja helyettesíti, akit azonban nem a parlament, hanem maga a kormány saját kebeléből választ (alk. 62. §). Az államvén önállóságának csökkentése nyilvánul az alkotmány 66. §-ának abban a rendelkezésében is, mely az államvénnek minden kormányzati tényhez szükséges aláírását határozza meg. Az államvén ugyanis még az őt megillető kevés jog gyakorlásában is kettős ellenjegyzésre van utalva: az illetékes reszortminiszterére, valamint az államtitkáréra. Mivel azonban az államvén nem felelőtlen államfő, a másik két aláírásnak itt voltaképpen nincs valódi értelemben vett ellenjegyzési jogi természete, hanem csak mint hitelesítési aláírások jönnek tekintetbe. Ha az államvént a kormány többi tagja leszavazza, az alkotmány nem biztosítja részére aláírásának megtagadását. Az alkotmány nem tartalmaz jogosítványt az államvén részére arra az esetre, ha a kormány valamelyik tagja nem alkalmazkodik az államvéntől megszabott irányvonalakhoz. Az előadottakból következik, hogy az államvén nem képvisel ellensúlyozó erőt az államgyűléssel szemben. Észtországban az exekutíva csak a legiszlatívának mint legfőbb államszervének ügyvivője. Az arányos választási rendszer és a pártszétforgácsolódás kapcsolatban a mesterséges parlamentárizmus után való törekvéssel (amelynek itt jelentékeny tulajdonságai hiányoznak) nem engedik meg a szilárd és tartós kormányalakítást, amenynyiben csak koalíciós kormányzás lehetséges. A hosszadalmas tárgyalások során olykor maga a deszignált államvén sincs vele tisztában, hogy ugyan jobb- vagy baloldali kormánykoalíciót sikerül-e alakítania. Előfordul, hogy miniszterek, akik egyúttal képviselők, a kormány törvényjavaslatai és indítványai ellen szavaznak, vagy pedig a saját maguknak szóló bizalmi indítványt szavazatukkal támogatják. A parlamenti visszásságok néha anynyira terjednek, hogy nem lehet tudni, hol végződik a koalíció és hol kezdődik az ellenzék. A parlamenti gyakorlat Észtországban az utóbbi időben a kormánytagok egyéni felelősségével