Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 7. szám - A kényszeregyesség csődje

A KÉNYSZEREGYESSÉG CSŐDJE. gednék a hitelezői érdekeltséget képviselő bármely állandósított szervvel, pl. a Kamarák e célra rendszeresített orgánumával. Katona ügyvéd úr viszont a maga véleményében a gazdasági szempontok helyett inkább jogászi érveket csoportosít és az OH E-t, helyesebben a hitelezői autonómiát úgy látszik teljesen mellőzni kívánja. A helyes megoldás — véleményem szerint — a teljes fizetésképtelenségi jog mielőbbi reformálása és kodifikációja, amíg pedig ez tető alá kerül, helyesebb az eredeti k. e.-i rendeletet életre hívni. Ez ellen nem lehet azzal érvelni, hogy ily— képpen sok adós kénytelen csődbe menni és a hitelezők semmit sem kapnak, mert a csődeljárás költsége felemészti a vagyont. A hitelezők kinnlevőségeiknek kisebb százaléka vész el még akkor is, ha egyes, ritkábban előforduló csődök alkalmával csak pár százalékot kap, mint ha a gyakori k. e.-k során kinnlevőségei nagyobb százalékának a k. e. eljárás során vész el bizonyos hányada. A végleges reform szempontjából azért tartanám helyesebbnek a kamaráknak az OHE helyett történő bekapcsolását, mert nemcsak a nagy hitelezők és a szervezett hitelezők védelméről kell gondoskodni, hanem a kisebb hitelezők érdekeit is szem előtt kell tartani. De az adós érdekeit sem szabad teljesen a fizetésképtelenségi eljárás során figyelmen kívül hagyni. Mindezen szempontokat a félhivatalos kamarának a szerve, amely azonos lehet — ismétlem — ama, csak keretként működő OHE központtal, alkalmasabbnak látszik az egyes védegyleteknél, amelyek tagjaiktól függő helyzetben vannak, sőt nem egy mögött oly külföldi érdekeltség is lehet vagy van, amelynek diktátumát a kívül álló hitelezőkre vagy adósra nézve kötelezővé tenni sem közgazdasági, sem jogi érdekek nem kívánják. Az általános kodifikációnak további szempontjaira csak főbb vonásaiban kívánok rátérni, mert nem igényelhetem, mint e kérdés igénytelen munkása, hogy elgondolásom részleteit e helyütt ismertessem. A reformnak mindenesetre egységes látószögből kell kiindulnia. Az az adós, aki fizetésképtelenségét jelenti, ezt a bíróságnak jelentse, amely erről a hitelezői érdekeltséget, a vádhatóság képviselőjét haladéktalanul értesíti és őket, valamint az általa kijelölendő vagyonfelügyelőt, nemkülönben az adóst sürgősen megidézi. A tárgyalás során elrendeli azideiglenes biztosítási intézkedéseket, pontos kimutatást kér az adós egy éven belül kötött ügyleteiről, bevezeti a hitelezői érdekeltség által kiküldött szakértőt és könyvvizsgálót és elrendeli, hogy a négy héten belül megtartandó tárgyalásra a szakértő