Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 7. szám - A római szerzőijogi értekezlet eredményei

Dí ALKÉR KÁLMÁN. Mint a berlini értekezleten, most is számos állam ellenezte a védelem idejének ily módon való meghosszabbítását. Volt egy közvetítő javaslat is, amely szerint a védelmi időbe be lehetett volna számítani azt az időt is, amely alatt bizonyos országokban a mű közzététele a szerző beleegyezésé nélkül is lehetséges bizonyos jutalom ellenében. Ez a javaslat viszonosságot biztosított volna azon államok javára, amelyek ilyen kényszerengedélyezési rendszert általában nem ismernek, oly módon, hogy hasonló rendszert léptethettek volna életbe azon államok műveivel szemben, amelyek ezt a rendszert általános szabályként bevezették. A Németbirodalom és Ausztria, valamint Bulgária képviselői kijelentették, hogy ezen javaslat elfogadása esetén hajlandók bevezetni az ötven éves védelmi időt, azonban a javaslat a teljes ülésen Norvégia, Lengyelország és Portugália ellenzése folytán nem nyert egyhangúságot. 4. Végül meg kell említeni, hogy a svéd képviselők javasolták azt, hogy az egyezmény értelmezése és végrehajtása kérdésében a tagállamok között keletkező viták minden esetben az Állandó Nemzetközi Bíróság elé vitessenek. Ez a megoldás a választott bíráskodás gyakorlati alkalmazását újabb téren valósította yolna meg és annál inkább elfogadhatónak látszott, mert a hágai magánjogi egyezmények terén is már elfogadásra talált. Ennek ellenére azonban a római értekezleten ennek a javaslatnak is akadtak ellenzői és ebből kifolyólag az is visszautasíttatott. Az elmondottak alapján látható tehát, hogy az új egyezmény csak ilyen korlátolt mértékben jelent haladást azon a téren, hogy az egyezmény által védett művek egységes anyagi jogi szabályok védelme alatt álljanak. Még azokban az esetekben is, amelyekben ilyen szabályokat sikerült az új egyezménybe beiktatni, azok csak nagy általánosságban szabályozzák a védelmet és inkább csak elvi jelentőségűek, ezekben az esetekben is jelentékeny fontosságú kérdéseknek rendezése a belföldi törvényhozásoknak tartatott fenn. Az ilyen megoldásnak az olyan államokra nézve, amelyek az írói és művészeti művek terén — gazdasági kifejezéssel élve — inkább termelők, mint fogyasztók, az a hátránya, hogy a fogyasztó országoknak mód nyílik a szerzői jognak belső jogszabályaik útján az unionista művekre is kiterjedő hatállyal, minél nagyobb mértékben való korlátozására, a nélkül, hogy ezáltal a saját szerzőik művei elesnének más államban az írói és művészeti művek részére biztosított tágabbkörű védelemtől. Ez ellen hathatós fegyver lenne az egyezmény 4. cikkének oly módon való megváltoztatása, hogy a kül-