Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 7. szám - A római szerzőijogi értekezlet eredményei

A RÓMAI SZERZŐIJOGI ÉRTEKEZLET EREDMÉNYEI. 349 8. Az egyezmény 14. cikke, amely a mozgófényképészet kérdéseit tárgyalja, csupán kisebb jelentőségű és érdemi változást alig jelentő módosításokat tartalmaz, amelyek csupán szövegezési szempotból jelentenek újítást. Ezen a téren különben a legérdekesebb vita azon kérdés körül forgott, hogy kit illet meg a mozgófényképészeti művek szerzői joga. A jelenlegi egyezmény tudvalevőleg nem foglal ebben a kérdésben állást és ezen a téren nagy a jogbizonytalanság még ma is. Franciaország javaslata az volt, hogy a szerzői jog mindazokat a személyeket megillesse, akik a mozgófényképészeti mű megalkotásához szellemi tevékenységükkel hozzájárultak. Ez a megoldás elvi szempontból .kétségtelenül helyes lett volna, gyakorlati szempontból azonban úgyszólván lehetetlenné tenné a szerzői jog érvényesítését. Gondoljunk csak arra, hogy a mozgófényképgyártás mai tökélye mellett hány személy, író, rendező, díszletező, fényképész, színész szellemi munkája segítségével jön létre a mozgófénykép, mi történnék tehát akkor, ha" mindezek a személyek külön-külön is rendelkezhetnének szerzői jog szempontjából a mozgófényképpel, és mi történnék akkor, ha a szerzői jog gyümölcsöztetésére nézve ezek nem tudnának egységes elhatározásra jutni. Ez is volt egyik indoka annak, hogy egyes államok, amelyekben a mozgófényképgyártás nagy jelentőségű, a mozgófényképészeti mű szerzői jogát a vállalkozónak akarták juttatni, aki pedig voltaképpen csak az anyagi eszközeivel járul hozzá a mozgófénykép megalkotásához. A két szélsőséges irányt azután nem is sikerült összeegyeztetni és így ez a kérdés továbbra is megoldatlan maradt. 9. A 25. cikk az eddigi szöveghez képest két módosítást tartalmaz. Az 1. bekezdés kimondja azt ugyanis, hogy az újonnan csatlakozó államok részére az egyezmény a csatlakozás bejelentésétől számított 1 hónap elteltével lép hatályba. A jelenlegi szöveg egyáltalában nem szabályozta a csatlakozás esetén a hatálybalépés idejét és az iroda felvilágosítása szerint az egyezményt a csatlakozó állammal szemben nyomban a csatlakozás bejelentésekor érvényben levőnek tekintették. Ez a gyakorlat kétségtelenül nem volt megfelelő, mert ilyen körülmények között a többi tagállam voltaképpen köteles volt alkalmazni az egyezményt a csatlakozó állammal szemben, mielőtt még a csatlakozásról értesült volna. A második módosítás, mely a 2. bekezdésben foglaltatik, már sokkal nagyobb jelentőségű, amennyiben a jelenlegi szöveg szerint fennálló azt a jogot korlátozza, hogy a csatlakozó