Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 7. szám - A római szerzőijogi értekezlet eredményei

348 DE ALKÉR KÁLMÁN. lesz lehetséges, ha az utóbbi országban a szerzői jog a közlés engedélyezésére vonatkozólag ugyanúgy, vagy ugyanolyan mértékben korlátozva van, mint abban az országban, ahol az eredeti rádió-leadóállomás a művet leadó-készülék útján közölte. Meg kell említeni azt is, hogy az értekezlet foglalkozott azzal a kérdéssel is, vájjon csupán a rádió útján való közlés szabályoztassék-e, vagy pedig a szabályozás kiterjedjen minden olyan hasonló eljárásra és találmányra is, amely hangoknak, vagy képmásnak továbbítására alkalmas. Az értekezlet e tekintetben azt az álláspontot foglalta el, hogy a technika mai fejlettsége mellett a szerzői jog védelmére elégséges a rádióval való vonatkozásokat szabályozni, a további szabályozás pedig a technika tágabb fejlődése esetén a következő nemzetközi értekezletnek lesz majd feladata. • 7. Az egyezmény 13. cikkében, amely cikk a műveknek a mechanikai előadásokra szolgáló készülékekre való átvitelét szabályozza, a berlini egyezménnyel szemben csupán a 3. bekezdésében van bizonyos módosítás, amely azonban nem tekinthető érdemi módosításnak, mert ugyanazt az elvet fejezi ki, mint a jelenlegi szöveg, vagyis azt, hogy az új egyezmény életbelépése előtt jogszerűen szerzett jogok érvényben maradnak. Az ezen cikk módosítására vonatkozó összes egyéb javaslatok nem tudták az egyhangúságot megszerezni. Ezen javaslatok közül érdekességénél- fogva ki kell emelni azt, amely a kényszerengedélyezés elvét általánosan alkalmazandónak mondta volna ki. A kényszerengedélyezés rendszere tudvalevőleg e téren annyit jelent, hogy ha a szerző valamely vállalatnak engedélyt adott művének e mechanikai készülékekre való átvitelére, ugyanezt a jogot más vállalatok is igényelhetik a szerzőtől. A jelenlegi egyezmény 13. cikk 2. bekezdése értelmében tudvalevőleg bármelyik szerződő állam alkalmazhatja ezt a rendszert, azonban a szerint ennek más államban nincsen hatálya és a kényszerengedély alapján gyártott lemezek sem vihetők be olyan államba, amely ezt a rendszert nem vezette be. Ez a körülmény volt az oka, hogy a kényszerengedélyezés elvét alkalmazó államok ezt a rendszert kötelezővé óhajtották volna tenni, mert ily módon a lemezeik terjesztésének előbb ecsetelt akadálya megszűnt volna. Az értekezleten azután kiderült, hogy a kötelező kényszerengedélyezés rendszerét az összes szerzői érdekeltségek ellenzik, holott a javaslatot pártoló államok azt vitatták, hogy ez a rendszer a szerzők érdekeit is előmozdítja. így azután természetes, hogy a tervet csak kisszámú állam pártolta és az vissza is utasíttatott.