Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 7. szám - A római szerzőijogi értekezlet eredményei

344 Dr ALKÉR KÁLMÁN. ellentét nyilvánult meg a különböző javaslatok tárgyalásánál abban a tekintetben, vájjon a védelmi időn belül a szerző joga lehetőleg korlátlan legyen-e, vagy pedig a közérdek, sőt esetleg a szerzői jog iparszerű kihasználásával foglalkozó vállalatok javára megszorítandó-e. Ennek a két iránynak összeütközése is nehezítette a tagállamok közötti megegyezés létrejövetelét. A szerzők jogának védelmében küzdő államok élén elsősorban Franciaország haladt, természetesen szerzőijogi törvényünk szelleméhez híven, Magyarország is ezt az irányzatot támogatta. Ezzel szemben Nagy-Britannia, főleg a brit dominiumok nyomására, valamint Norvégia a szerzői jog korlátozásának voltak az előharcosai. Az új egyezmény egyébként a régi egyezmény cikkeinek számozását veszi át és ha egész cikket képező új rendelkezéseket fogadtak el, azok «bis» jel alatt iktattattak be a jelenlegi egyezmény hasonló tárgyú cikke után. I. Rátérve már most az új egyezményben elfogadott érdemi módosításokra, azokat a következőkben ismertetjük: 1. A 2. cikk i. bekezdésében külön kifejezésre jut az, hogy a 2. cikkben biztosított védelem a felolvasásokra, szónoklatokra, beszédekre és más hasonló természetű művekre is kiterjed. A berlini egyezmény szövege ugyanis ebben a tekintetben kételyekre adhatott okot. 2. Az új egyezmény 2. bis cikke a szónoki művek védelmének folyománya és a szerzői jogi törvényünk 9. §-a 5. pontjának megfelelően a nyilvános tárgyalásokon és értekezleteken tartott beszédek közlését általában szabaddá teszi. 3. Az új egyezmény ó-bis cikke elvileg az új egyezménynek egyik legértékesebb vívmánya. Ugyanis a szerző személyiségi jogainak, vagy amint a nyugati államok irodalma általában megjelöli, erkölcsi jogainak elismerését hozza. A berlini egyezmény még tudvalevőleg csak a szerzők vagyoni jogait szabályozta, egyedüli rendelkezése, amely bizonyos mértékben már az erkölcsi jogokra is utalt, a 9. cikk 2. bekezdésében volt, amely szerint hírlapi cikkeknek a szerző beleegyezése nélkül való utánnyomása esetén a forrást, vagyis magát a szerző nevét is meg kellett jelölni. A berlini egyezmény életbelépése óta azonban az irodalomban mindinkább kifejezésre jutott az az irányzat, hogy a szerzők erkölcsi jogai, amelyek hírnevük szempontjából rendkívüli fontosságúak, szintén megoltalmazandók. Ennek ellenére a római értekezlet előtti előkészítés során egyik állam részéről sem terjesztetett elő olyan javaslat, amely az egyezmények ilyen irányú módosítását célozta volna, csupán a