Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1. szám - Többszöri rendelkezés a joggal

24 Dí FÜRST LÁSZLÓ. (vagy kártérítés címén felelős) hitelező illetve biztosított ellen, úgy az első vevőnek is csak visszigénye maradt az eladóval, a spiritus rektorral szemben. Mikor aztán az általános abúzussá vált telekkönyvön kívüli átruházások valóságos csalétket szolgáltattak az eladók efféle visszaéléseinek, akkor a bírói gyakorlat megváltozott és kifejlesztette a jogcímvédelem jólismert intézményét, mely az első vevőt addigi precarius állapotából kisegítette, őt a szekundér pozícióból a primérbe lendítette, módot nyújtva neki, hogy a második vevőtől az ingatlant közvetlenül megszerezhesse. A legújabb gyakorlat - valóságos bírói jogalkotás útján — már ott tart, hogy az első vevő jogszerzését az első perctől kezdve mint tulajdonszerzést védelmezi. Ez a változás már közvetlenül a vizsgálódásunk tárgyát tevő jogképző elvben találja gyökerét: a joggyakorlat, kiindulva abból a megfontolásból, hogy a birtokba lépett első vevő jogának tulajdonként való megvédése elejét veszi az ingatlannal való későbbi telekkönyvi rendelkezésnek, félreteszi a régi konstrukciót, mely szerint ingatlanokon élők közti átruházás útján jogot szerezni csak telekkönyvi bejegyzéssel lehet — és egészen új jogszerkesztési módot alkalmaz, melynek segítségével a kétszeres érdekkielégítés tilalmának következményei könnyebben és mintegy preventíve keresztülvihetők. A kettős eladás terén beállott változással teljesen analóg az a változás, mely a biztosítási jogban a munkásbalesetbiztosítás intézményes megvalósításával kapcsolatosan következett be. Míg azonban amott a jogszerkezeti változás egy általánosan elharapódzott abúzus következménye volt, a munkásbiztosítási jogban a változás a törvény által intézményesen megnyitott kétszeres érdekkielégítési lehetőségek ellensúlyozására kellett, hogy bekövetkezzék. Minthogy a munkásbiztosítás célját veszítené, ha a biztosító pénztár a biztosítottal szemben beszámíthatná azokat az értékeket, melyeket ez harmadik személyektől a baleset folytán kap, a törvény tiltja a beszámítást, ami által a biztosító elvileg és általában ki volna téve annak, hogy a biztosított a biztosítási összeget is és a kártérítést is felveszi s ezzel őt megkárosítja. Ki volna téve ennek az eshetőségnek az eredeti konstrukció alapján, mely az általános elvekből kiindulva a biztosítottnak a harmadik személlyel szemben való követelését csak akkor engedi átszállni a biztosítóra, mikor a biztosító a biztosítási összeget már kifizette, illetőleg a harmadik személy részéről a biztosított kezéhez való fizetést csak abban az időben tekinti hatálytalannak, mikor a harmadik személy a biztosítási összeg kifizetéséről értesült.