Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 7. szám

ÉVADNYITÓRA. Megnyitó beszédek nélkül volt meg a rentrée. A nyári pihenés után bevezetés nélkül ragadták bíróságaink derékon a munkát. Ott kezdik, ahol elhagyták : aggodalmasan, tépelődve szemlélik a munkatömeg áradatát. Mikép vigyék át ezen az áron az igazság bárkáját? Kurtán és prózain restanciának hívják ezt az áradatot. Az ügyvédek nyelvén: hosszú terminusoknak; a nagy közönség pedig úgy mondja, hogy: hú^ák a pereket. A helyes szót a" nagy közönség találta meg: húfáák a pereket. Személytelen, általánosító többesszám ez a: hú^ák. Néha megszemélyesíthetők azok, akik húzzák (peresfelek, ügyvédek, szakértők stb., egyszer-másszor a bíró is). Rendesen azonban nincs látható rángatója a húzásnak, hanem maguktól húzódnak a perek. Húzódnak, mert ez már így van! Kell, hogy így legyen ez? Kell, hogy a hivatalos út hosszú legyen? Ne lehetne új törvényekkel valamikép kurtítani"? És csak lassan lehessen ezen az úton baktatni és ne lehetne rajta ma, az autó korszakában, gyorsabban járni ? Csak egyetlenegy választ szabad e kérdésekre adni: lehet! és kell, hogy lehessen! És főképpen: akarni kell, hogy lehessen. Ha az akarástól idegenkedünk, marad minden a régiben. Ha a változtatásoktól óvakodunk és régi sablonokba kapaszkodunk : ott maradunk, ahol vagyunk. Nagyszabású, átfogó változtatásokra soká kellene várni, csak részletmódosítások valósíthatók meg hamarosan, ezért könnyen megvalósítható eszmék akarására és megvalósítására volna szükség. Jogállam. XXVII, évf. 7. fiiret. 22