Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)
1928 / 7. szám
ÉVADNYITÓRA. Tavaly júniusban felvetettünk, néhány eszmét e lap hasábjain.* Nem tudom, figyelemre méltatták-e az illetékesek. Ismét idevetünk néhány elgondolást. Talán kevés bennük az új, de talán akad ilyen is köztük. Ami nem új bennük, legalább emlékeztet régebbi ideákra, melyek nem valósultak meg. Három instancia sok. Elég volna kettő. De aztán jó legyen az első instancia és — a mellett, hogy jó legyen — szabadabb mozgású legyen a második, mint utolsó instancia, különösen a ténymegállapításban. Egyszerűség okából csak a törvényszékről beszélünk. A jogászok és a közönség cenzúrája előtt bukással vagy félbukással vizsgázott le a törvényszéknél az egyesbírói rendszer. Szűnjék meg hát ez a rendszer és álljon vissza a hármastanács. De mert állítólag hiányoznak a financiális feltételek a régi rend visszaállításához és mert sok a három instancia, reformáltassék meg a hármastanács rendszere olykép, hogy: a kisebbrendű alakiságokat (perfelvétel stb.) intézze a bírósági jegyző, kiküldött egyesbíró tárgyalja le a pergátlókat és hasonlókat, egyesbíró vegye fel a bizonyítást és akár határozza is el, míg tanács elé nem kerül az ügy, mi bizonyíttassék, az ítéletet pedig hármastanács hozza meg, — joga lévén az egyesbírónak időközben is bármikor kikérni a hármastanács véleményét és a tanácsnak is joga lévén új vagy más bizonyítást foganatosíttatni. Ez a metódus nem egyéb, mint összevonása a mai elsőfokú egyesbírói és hármastanácsú másodfokú eljárásnak. A különbség a mi propoziciónk és a mai rendszer közt csak az, hogy a mi ideánk szerint nem ékelődik közbe az egy biró (elsőfok) és három bíró (másodfok) közé az egyesbírónak ítélete, hanem az elsőfokú ítéletet mindjárt a hármastanács hozza meg. fímsionatus: Aktuális dolgok, jogállam, 1927. évf. 24$. o.