Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)
1928 / 4-5. szám
BÍRÓI GYAKORLAT. kérdésében a jogi helyzet miképpen fog alakulni. Ehhez képest a mindenkori helyzetet tekintve, bizonytalan volt, hogy mi célirányosabb, a takarékbetétnek névértéken való felvétele folytán a már bekövetkezett értékromlást elszenvedni, avagy pedig várni a viszonyok jövőbeni kialakulását, ami akár a korona értékemelkedését, akár a takarékbetétek valorizálását hozhatta volna (957/1925) A kötelező kárenyhítés elvénél fogva az, aki álképviselővel szerződött, köteles a megkötött vételi ügyletet nyomban fedezeti vétellel, illetőleg kényszereladással lebonyolítani, mihelyt megtudta, hogy az állítólagos megbízó az álképviselő által nevében kötött ügyletet nem ismeri el magáénak. Az álképviselőtől csak az ezen időpontig felmerült árkülönbözetet lehet követelni. Az ezt követő, a további árváltozás okozta kárért, amelyet kényszereladással lehetett és kellett volna elhárítani, az álképviselő már nem felelős (3936/1925). - - Más esetben viszont kimondotta a bíróság azt, hogy a károsulttal szerződéses viszonyban levő féltől nem lehet nagyobb gondosságot elvárni a kár elhárítása tekintetében, mint az érdekelt féltől magától. Ha tehát az utóbbi a kárt elháríthatta volna azáltal, hogy a vele szerződő felet, akinél a takarékbetéti könyv biztosítékul őriztetett, a takarékbetét felvételére utasítja s ezt a betét tulajdonosa maga elmulasztotta, nem kérhet kártérítést a betétkönyvet biztosítékul tartó másik féltől azon a címen, hogy a korona időközben csökkent (957/1925). , A del eredére a tőkén kívül ilyen értelmű kifejezett megállapodás nélkül is rendszerint kiterjed az egyenesadós kamattartozására is (2313/1926). A kamatokra kiterjedő del eredére alapján azonban a kezes kötelezettsége csak azokra a kamatokra nézve áll fenn, amelyek az egyenes adóssal szemben érvényesen köthetők ki. A del eredére ugyanis csak a követelés behajthatóságáért, nem pedig annak fennállásáért való szavatosság elvállalását jelenti. Nem állapítható meg a del crederét elvállaló félnek az egyenes adós érvényesen fennálló kamattartozását meghaladó kamatkötelezetsége azon az alapon sem, hogy a del crederét elvállaló bejegyzett kereskedő s így vele szemben saját kötelezettsége tekintetében a kamattörvényekben foglalt korlátozások alkalmazását nem nyerhetnének, míg az egyenes adós nem lévén kereskedő, ezt az oltalmat élvezi. A kamat megengedhető mértéke tekintetében ugyanis az egyenes adósnak nem-kereskedői jellege a döntő, tekintettel arra, hogy a kezesi kötelezettség rendszerint érvényes főkötelezettséget tételez fel (2313/1923).