Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4-5. szám

2^8 BÍRÓI GYAKORLAT. Az árkülönbözeti követelés kifejezett írásbeli elismerése ellenére a bíróság alperest csak az elismert követelés egy részében marasztalta, amikor megállapítást nyert, hogy az elismert összeg lényegesen meghaladta a helyesen kiszámított tényleges árkülönbözetet. Sikerrel támadhatja meg ugyanis az adós a téves Lírto^áselismerést, ha annak megfelelően a hitelező az adós rovására jogalap nélkül ingyenes előnyhöz jutna (1968/1927). Az esetleges csődmegtámadás veszélyének elhárítása végett a hitelező az adóstól, akinek közeli fizetésképtelenné válásától kellett tartani, olyan kölcsönös írásbeli megállapodás mellett vette át a tartozási összeget, hogy azt a hitelező egy más adós fizetése gyanánt egy más számla javára írja, a csődmegtámadás veszélyének elmulta után azonban az adós számlájára lesz köteles átvezetni. A bíróság ezt a netáni csődmegtámadási jog kijátszását célzó megállapodási a felek között is hatálytalannak mondotta ki és ennek figyelmen kívül hagyásával a törlesztett összeget az adós fizetése gyanánt számolta el (1859/1927). Ameta üzletre alkalmi egyesülést létesítő társak egymás közötti elszámolásában az ügyvivő tag által felszámított, általa harmadik személynek kifizetett költségek tekintetében az ügyvivő tag nem köteles rendszerint azt bizonyítani, hogy a harmadik személy, az üzleti kiküldetésben volt alkalmazott, a kérdéses összegeket tényleg kiadta, illetve azokat objektíve jogosan követelhette. Az egymás közötti elszámolásban elegendő, ha az ügyvivő tag azt mutatja ki, hogy ő a kérdéses összegeket az illető alkalmazott részére tényleg kifizette és pedig a nélkül, hogy az ellenőrzés tekintetében a rendes kereskedő szokásos gondosságát elmulasztotta volna (2313/1926). Meghitelezés kikötése esetén a vevőt két kötelesség terheli, egyrészt, hogy a meghitelezést kellő időben eszközölje, másrészt, hogy az áru leszállítása után a vételár ki is fizettessék. Ha a vételár kifizetése körül a vevő nem is esett késedelembe, mert az áru feladásra nem került, mégis a fizetési késedelemmel egy tekintet alá eső -és a fizetési késedelemmel egyforma jogkövetkezményeket okozó mulasztás már egymagában véve az, ha a vevő a kellő időben való meghitelezést mulasztotta el 129/1925). Az áruüzleti szokások alkalmazására vonatkoznak az alább közölt határozatok: Paritásos eladás eseténv az eladó tetszésétől függ a feladó állomás, illetőleg a teljesítési hely meghatározása (2629/1925). Paritásos eladás esetén, amidőn a felek a továbbfuvarozás irányát nem állapították meg, az új, 1925 június hó i-én életbe-