Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4-5. szám

2<;6 BÍRÓI GYAKORLAT. aziránt, hogy az ügyletet elfogad|a. Kimondotta a bíróság ebben az esetben, hogy a vevő által ilyen körülmények között aláírt kötlevélben, bár az szóhangzata szerint az adásvételi ügylet létrejöttét juttatta kifejezésre, csak a vevő ajánlata foglaltatott, amely annak el nem fogadása miatt hatályát vesztette (3334/19215). Nincs ügylet, amikor a felek között váltott kötlevelek nem állapítják meg a szállítandó szén mennyiségét s ezt a hiányt a felek a mennyiség utólagos meghatározásával sem pótolták. Hatálytalannak kell tekinteni ennek folytán ugyanebbe a kötlevélbe foglalt s a kötlevélnek szerves részét alkotó azt a megállapodást is, amely a felek között létesült korábbi ügyletek sztornálását mondja ki. (51 7/ 1928). Nem beleegyezés a hallgatás, nevezetesen egyedül azon az alapon, hogy a vevő a szóbeli megállapodástól eltérő tartalmú, az eladó által neki beküldött kötlevél ellen több napon át fel nem szólalt, nem lehet a szóbeli megállapodástól eltérő kötlevélbeni feltételeket elfogadottaknak tekinteni, különösen olyan esetben, amikor a vevő a neki aláírásra beküldött ellenkötlevelet több napon át magánál tartotta, a nélkül, hogy azt aláírta volna (2386/1926). Ha az őrleménykereskedő eljárt képviselője részére az ő cégével ellátott vevői kötlevél- és eladói ellenkötlevél űrlapokat adott át, azt kell vélelmezni, hogy a képviselő főnöke nevében az ügylet megkötésére fel volt jogosítva [414/192$-). Kimondotta a bíróság, hogy amidőn az ügylet ügynök, közvetítésével jött létre és a felek közvetlenül váltottak kötleveleket. az ügyleti jognyilatkozatnak a felek által aláírt kötlevél tartalmát kell tekinteni, amivel szemben az ügynök eltérő kijelentéseit nem lehet figyelembe venni. Különösen nem kívánhatja a fél az általa aláírt kötlevélbe foglalt ügyleti feltételeknek módosítását azon az alapon, hogy a kötlevél az ügynökkel létesült megállapodástól eltér és hogy a kötlevelet ő csak tévedés alapján írta adott tartalma szerint alá. Ez a kifogás csak akkor bírhatna alappal, ha megállapítható volna, hogy a másik szerződő fél is a kötlevél aláírásakor ugyanabba a tévedésbe esett (2073/1927). A rendes kereskedői gondosság megsértését nem lehet felismerni abban, ha a hitelező az 1918. év végén biztosítékul átvett takarékkönyvre elhelyezett korona összeget 1922. év közepéig nem vette fel, bár erre joga és lehetősége meg lett volna. Ezeknek az éveknek folyamán ugyanis nem lehetett előre látni, hogy a már csökkent értékű korona vásárlóereje tovább fog-e csökkenni, továbbá, hogy a takarékbetétek valorizálása