Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4-5. szám

210 BÍRÓI GYAKORLAT. I. 22.), s viszont alacsonyabb: 20—25 — 30% is (pl. HD. 22, JH. 860, 882, 913; JH. 421; JH. 1098.). Némely határozatnak idevágó fejtegetései igen instruktivan aknázzák ki a konkrét ügykörülményeket, de általában azt mondhatni, hogy a csökkentő és növelő momentumok az esetek százaiban inkább csak kaleidószkópszerűen váltakoznak, elvi újdonságok nélkül. A 20%-on aluli kulcs immár igen szórványos (10% : JH. 333, 718; 15%: HD. 87, JH. 720, 949, 2079). Érzésem szerint az ítéletek átlaga 50% körül lehet. Az V. tanács egyízben 20—25 — 30% körül vélte látni az életben elérhetett átmentés átlagát (? JH. 316). Adott esetekben (ahol t. i. az eredeti névérték még ma is számbajövő értéket képvisel,) fontossá lehet a részvalorizáció körül az a kérdés, hogy «x%-os részvalorizáció» címén az egés% eredeti belértéknek (= eredeti névértéknek + valutadiriére nciának) ítélik-e meg vájjon x%-át, vagy pedig — ami a hitelezőre kedvezőbb - teljesen megítélik az eredeti névértéket és csupán a pénzértékkülönbözetet redukálják x %-ra. A «megosztás" fentebbjelzett szemléletéből az utóbbi mód adódnék, mely egyébként is aggálytalanabb.1 Ez a módozat sem zárja ki azt, hogy az így két részletben kalkulált marasztalási összeget egységesen fejezzék ki a rendelkező részben. ül. Utólagos valorizáció.2 Gyakori kérdés, bár a Kúria elé még ritkán került csak fel, hogy igényelhet-e «utólagosan» átértékelést a hitelező, ha puszta névértékben elfogadta a fizetést, ámbár követelése valorizálható lett volna. Aziránt nincs kétely, hogy amennyiben a hitelező jogfenntartással élt, visszatérhet az ügyre. E nélkül azonban túlnyomóan úgy tartják, hogy a csak névleges értékű fizetés is végleg megszüntette a követelést, kivéve, ha a fizetés elfogadása («a fenntartás elmulasztása))) még a valorizációs gyakorlatnak kialakulása és az ily lehetőségeknek a köztudatba jutása előtt történt. De még ily esetben sem térhet vissza az ügyre a hitelező, legalább az egyik nézet szerint, akkor, ha (indolatlanul) tovább is évekig hallgatott a fizetés megtörténte után. Viszont kiskorú hitelezők javára kialakul az a kivétel, hogy az ő valorizációs igényeikről sem a gyám, sem a gyámhatóság eredményesen le nem mondhatván (ex gyámi törvény 113. § utolsó bek.): ezek hiába fogadták el fenntartás nélkül a kis1 Kifejtettem : «A részvalorizáció technikájához*, Polgári Jog 241. sk. I. 2 V. ö. < Utólagos valorizáció*, c. tanulmányomat, Kereskedelmi Jog 9. sz.