Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4-5. szám

BÍRÓI GYAKORLAT. térre szorul, ezt az ez évi határozatok is mutatják és helyesen mondja a Kúria, hogy a gazdasági lehetetlenülés kifogásával az állandó bírói gyakorlat szerint csak a tárgyi szolgáltatásra kötelezett eladó, nem pedig a pénzszolgáltatásra kötelezett vevő élhet (K. VII. 7299/1926. Ht. 70.). A K. T. 381. §-a a bizományos öns^er^ődési jogát csak az eladási és vételi bizománynál s ekkor is csak abban az esetben ismeri el, ha a vétel, illetve eladás tárgya tőzsdei vagy piaci árral bíró áru, váltó vagy értékpapír, továbbá, ha a megbízó másként nem rendelkezik, azaz a bizományos önszerződési jogát ki nem zárta, következőleg a törvény szerint csak e feltételek szerint van jogosítva a bizományos az árut eladóként maga szolgáltatni, a bizományba vett árukat pedig vevőként megtartani (K. VII. 13 57/1926. K. J. 14.). Fuvarozás jogi szempontból elveszettnek csak az az áru tekinthető, mely a fuvarozás folyamán elpusztult vagy nyomtalanul eltűnt, vagy amelyre vonatkozóan a fuvarozó rajta kívül eső okokból nincs abban a helyzetben, hogy azt belátható időn belől kiszolgáltathassa, az a körülmény azonban, hogy a fuvarozás során az alperes vasút birtokába került árut — akár kísérő iratokkal, akár azok nélkül is került az hozzá - - az alperes teljesen szabályellenesen, egyszerűen szabadkézből értékesítette és a vételárat meg is tartotta, az áruelveszés fogalma alá semmiképpen sem vonható. Ebből pedig szükségképpen folyik, hogy az ily szabálytalan és önkényes eljárás folytán károsult féllel szemben az alperes vasút, a rendes elévülési időt korlátozó rendelkezésre sikerrel nem hivatkozhatik (K. IV. 7028/1926. K. J. 129.). A fuvarozás közben bekövetkezett kár esetén a külföldi valutában értékelt áruért a kártérítés a teljesítés helyén érvényes pénznemben nyújtandó. Az átértékelésre a K. T. 3 26. §-a értelmében a követelés lejártának a napja az irányadó. Nemzetközi fuvarozásnál a N. E. 42. cikke értelmében a követelés lejártának napjául a felszólamlás beadásának napja tekintendő (K. IV. 898/1926. Ht. 54.). A K. T. 468. §-ában (3. bek.) foglalt az a kikötés, hogy a bi^tozító könyveibe történt bevezetés megtörténtnek tekintetik, ha a biztosító az ajánlatot annak vételétől számított 48 óra alatt vissza nem utasította, a szerződő felek által módosítható és a határidő kitolható. És nem mond ellen az sem, ha a biztosító az ajánlatot könyveibe bevezette, a kötvényt kiállította, de még ki nem adta (K. VII. 7737/1926. K. J. 107.). A váltóbirtokos nem tekinthető jóhiszemű személynek, ha a váltó megszerzésekor az alapügylet s a váltó eladásának körül-