Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4-5. szám

BÍRÓI GYAKORLAT. 191 való piaci ár között a teljesítés helyén és idejekor mutatkozott árkülönbözet térítendő meg (K. IV. 5165/1926. Hdt. 27.1. Van oly határozat, mely különböztet a között, hogy a vevő saját szükségletére vagy továbbeladásra vette-e az árut. Előbbi esetben megköveteli a fedezeti vételt, utóbbi esetben nem. A megváltozott gazdasági helyzet folytán azonban ennek a disztinkciónak sincs kellő alapja. Viszont kényszereladásnál a törvény alapján követeli meg a bíróság ennek bizonyítását, de e tekintetben nem- ragaszkodik pontosan a törvény által előírt formaságokhoz, hanem elsősorban azt nézi, hogy mely módon eszközlendő az eladás a leggazdaságosabban. Erről tanúskodnak a következő határozatok : A nem a teljesítés helyén történt eladás is érvényes, ha az előnyösebb. Piaci árral bíró áru a joggyakorlat értelmében szabadkézből eladható (K. VII. 1822/1926. K. J. 28.). Az állandóan követett bírói gyakorlat értelmében piaci árral bíró árunak árverésen a piaci áron alul történt eladása csak abban az esetben vehető a késedelmes vevő rovására eszközöltnek, ha az eladó kimutatja, hogy az árut szabadkézből a piaci áron eladni nem tudta (K. VII. 2414/1926. K. J. 42.). A K. T. 352. §-ban nincs ugyan kimondva az, hogy az eladó az árut késedelmes vevő rovására a késedelem beálltával azonnal tartoznék nyilvános árverésen eladni, amikor azonban az eladó tudomást szerez arról, hogy a vevő teljesíteni nem akar, abban az esetben a K. T. idézett szakaszainak a bírói gyakorlatban elfogadott helyes értelmezése szerint a nyilvános árverésen történt eladás a vevő rovására megtörténtnek csak akkor tekinthető, ha azt az eladó szükségtelen késedelem nélkül eszközölteti s annak indokolatlan elhalasztása meg nem engedhető iK. VII. 5530/1926. K.J. 84.). Az eladó, ha a vételár fizetésével késedelmes vevő rovására az árut a K. T. 352. §-a alapján eladni kívánja, a K. T. 271. §-a értelmében őt a vevő irányában terhelő rendes kereskedői gondossággal köteles eljárni. Ez pedig rendszerint megköveteli, hogy a piaci árral bíró árut, melynek szabadkézből való eladását a K. T. 347. §-a megengedi, ezen a módon kísérelje meg eladni, mely úton az áruért a megfelelő vételár nehézség nélkül leginkább elérhető és csak ha ekként eladható nem volt. vegye igénybe a tapasztalat szerint bizonytalanabb kimenetelű, költségesebb és így a késedelmes vevőre hátrányosabb árverésen való eladást (K. IV. 9166/1926. K.J. A oa%dasá°i lehetetlenülés az adott helyzetben immár szűk 13*