Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1. szám - Az új büntetőnovella és a perorvoslat reformja

8 BÁLÁS P. ELEMÉR. ges az új részleges büntető perjogi reformot éppen a perorvoslat tekintetében minden irányban efemer «szükségrendszabálynak» nézni. Az ugyanis bizonyításra nem szoruló köztudomású tény, hogy nálunk a bűnügyek általában hosszú tartamúak. Bármennyire óvatosan kell bánni éppen az angol jogrendszerrel való összehasonlítással, melynek sok történeti esetlegességével alig tudunk mit kezdeni és az angol civilizáció magas fokát sem tudjuk rövidesen megszerezni: mégis lehet utalnunk arra, hogy messze vagyunk attól az — ideális — angol állapottól, ahol szakértők szerint a legbonyolultabb bűnügy sem tart tovább három hónapnál. Az 1921: XXIX. tc. a perorvoslati eljárást még sem érintette, mert nem akarta a helyes ítélkezés garanciáit ezzel is gyengíteni, de az azóta bekövetkezett állapotok megcáfolták azt — a Bp. indokolásának szemére nem vethető — optimizmust, hogy a Bp. perorvoslati rendszerét meg lehet hagyni úgy, amint harminc év előtt megalkották. Már a háború előtt és alatt szó volt a fejlődésnek arról a tapasztalható irányáról, mely szerint a kétfokú perorvoslat kimegy a divatból és az egyfokú perorvoslat tör elő diadalmasan. Ma már erre bajos hivatkozni, amikor Németországban ötven^ esztendő tapasztalata éppen az ellenkező reformra vezetett. Altalános fejlődési tendenciáról ezen a téren nehéz is beszélni. Figyelembe kell venni a fennálló helyzetet és a közszellemet is. Egyfelől meg kell tehát tartani a jól bevált bírósági alakokat — az ítélőtáblát —, másfelől számolni kell a közfelfogással, mely a kétfokú perorvoslathoz szokott. Ebben a tekintetben ma még alig lehet végleges rendezésről szó s a második részleges reformnak a perorvoslatot korlátozó legtöbb rendelkezését aligha lehet többnek tekinteni a pillanatnyi szükség sugallta időleges szabálynál. Amin azonban állandó hatállyal lehet segíteni, az a rosszhiszemű és könnyelmű, indokolatlan perorvoslatok használatából eredő hátrány. A magyar büntető eljárásban rendkívül nagy a használt perorvoslatok száma. A statisztika adatai is ezt mutatják. így — egy egészen normális békeévben az 1912. évben * járásbírósági ítélet ellen az ítéletek számához viszonyítva 26"6°/o volt- a fellebbezések száma, törvényszéki ítéletek ellen pedig 28*1 %• Járásbírósági ügyben a semmiségi panaszok 4*7%-ot, törvényszéki ügyben 14%-ot tettek az elsőfokú ítéletekhez viszonyítva, míg a másodfokú ítéletek közül úgyszólván minden Magyarország igazságügye az 1912. évben, 40. és 42. I.