Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4-5. szám

i88 BÍRÓI GYAKORLAT. A valorizációra áttérve, joggyakorlatunk mindinkább nyugvó­pontra jut. A pénzelértéktelenedés korából származó perek nagy része el van intézve, az, újabb perekben pedig a pénz állandó­sága folytán ez a kérdés nem aktuális. A joggyakorlat által ki­munkált eredményeket a valorizációs törvény zárja le, melynek intézkedéseit és különösen valorizálásellenes tendenciáit sokan támadták. Ennek alapján a hitelező jogi helyzete kétségtelenül rosszabb, mint a joggyakorlat alapján. Lex dura, sed ita scripta. Viszont a jogbizonytalanság e területen mindenesetre csökkent. Az ezidei határozatokat csak az ismételten megbeszélt és már kijegecesedett elvek vagy ellentétek összefoglalásának tekint­hetjük. A kártérítési és értékkiegyenlítési elv harca (II., IV. és VII. tanács) az utóbbi javára dőlt el. Csak a kölcsön valori­zációjánál tér vissza a Kúria a vétkes késedelem elvére, vagy annak a bizonyítását kívánja, hogy a kölcsönt értékálló javakba fektették be. Az új törvény (4. és 5; §§.) szerint most már a kérdésnek ez a része is tárgytalan. Joggyakorlatunk ez utóbbi állásfoglalását a következő határozatok tükröztetik vissza: A valorizáció azt van hivatva lehetővé tenni, hogy a pénz­követelésre jogosult a követelésének valóságos értékét a pénz értékének leromlása ellenére is megkaphatja. A valorizációnak ehhez képest pusztán a pénz értékének leromlása, nem pedig az adós késedelme vagy vétkessége az alapja, míg az adós ké­sedelmének vagy vétkességének csupán a valorizálás mértékére lehet jelentősége. A valorizációnak fent leírt céljából folyóan arra az időre kell tehát történnie, amikor a követelés esedékes volt, mert a hitelező csak így kaphatja meg azt a valóságos értéket, mely őt az esedékesség idejekor megillette (K. VII. 5437/1926. K. J. 7.). A bírói joggyakorlat értelmében az át­értékelés alapja a pénzromlás, célja pedig a megfelelő érték­kiegyenlítés lévén, a követelés átértékelésének mikori érvénye­sítése az átértékelésnek akadályául nem szolgálhat, mert azt a hitelező követelése kiegyenlítése előtt bármikor érvényesítheti (K. VII. 8861/1927. K. J. 145.)- Kölcsön átértékelésének az állandó bírói gyakorlat szerint csak akkor van helye, ha az adóst a fizetésben vétkes késedelem terheli, vagy ha a köl­csönnek értékálló javakba fektetése által gazdagodott (K. II. 6288/1925. K. J. 8.). Adós a kölcsönnek összegét oly érték­ben tartozik visszafizetni, mint amellyel az a kölcsönadás idejé­ben bírt (K. VII. 7309/1926. K. J. 26.). A marasztalási összegnek a visszvégrehajtási jog veszélyez­tetése címén bírói letétbe helyezése fizetés hatályával nem bír s a letevő veszélyére történik. Amennyiben tehát a letevő tel-

Next

/
Thumbnails
Contents