Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4-5. szám

BÍRÓI GYAKORLAT. 189 jesítésre köteleztetik s közben a korona értékében csökkenés áll be, a letétel a valorizációt nem zárja ki. Az engedményessel szemben az engedményezőnek csak oly tartozásait lehet beszámítani, melyek az engedményezett követelés adósát az engedmény tudomásulvételének szempontjából megilletik (K. VII. 3410/1926. K. J. 38.). A követelés kifizetésének jogfenntartás nélkül való elfogadása és másfél évig való hallgatás kizárja a valorizált igény érvényesítését (K. IV. 8445/1926. K. J. 110.). A valorizáció kérdése összefügg a kamatkérdéssel és különösen az 1923 : XXXIX. tc. és az ezt meghosszabbító 1925 : XXXVII. tc. rendelkezéseivel. Az előbbi törvény a magas kamatot a devalváció hatása alatt állapította meg, de kérdés, vájjon az értékállandósuláskor ez alkalmazási jogosultsága megszűnt-e vagy nem. Gazdasági szempontból átmeneti időben élünk. Még nem tartunk ott, hogy az 1895 : XXXV. tc. törvényes kamatját vagy az 1877 : VIII. tc. kamatmaximumát a mai pénzügyi viszonyok között megfelelőnek tarthassuk. De már megszűntek azok az abnormális körülmények, melyek az 1923. évi törvényt indokolták, úgy, hogy sürgős törvényhozási feladat volna annak a kérdésnek mentől előbbi végleges rendezése. Itt legfeljebb csak a kamat számszerű megállapítása okozhat nehézséget, de mi sem könnyebb, mint ezt a Magyar Nemzeti Bank leszámítolási kamatlábához arányosítani vagy a törvény meghozatalkor megfelelő kamatlábat beírni a törvénybe, melyet a viszonyok módosulásával bármikor néhány soros törvénnyel el lehet módosítani. A Kúria ujabb gyakorlata itt is nyugvópontra lutott.* A törvényes kamatra vonatkozólag kijelenti, hogy a korona állandósulása idején az 5 %~os késedelmi kamattal a felperes a késedelemért kárpótolva van (K. IV. 2993/1926. K. J. 36.). Továbbá, hogy a korona stabilizálódása óta újból feléledt az 1877 : VIII. tc. 4. §-nak érvénye, melynél fogva 8%-nál magasabb kamat ki nem köthető és meg nem ítélhető, különösen mikor a kamat búzában lett kikötve (K. VII. 2597/1926. K.J. 37.). Ugyanezt mondja ki a K. II. 6287/1925. számú határozat (K. J. 6.), mely szerint a búzakölcsön után búzában kikötött kamat az 1887 : VIII. tc. korlátozása alá (8% maximum) esik. A 8 °/o-ot meghaladó kamat kikötése az 1877 : VIII. tc.-be ütközik és bíróilag nem érvényesíthető akkor sem, ha a kikötött kamat összege az országban szokásos kamat mértékén alul is van (K. VII. 8714/1926. K. J. 104.). A törvényesen követelhető kamatnál magasabb kamattartozás elismerése nem hatá* L. 1928. március 19-iki 53., 34. és 35. számú döntvényeket. Jogállam. XXVII évf. 4—>. füzet. 13