Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1. szám - Az új büntetőnovella és a perorvoslat reformja

AZ ÚJ BÜNTETŐNOVELLA ÉS A PERORVOSLAT REFORMJA. ború és a forradalom ott idézett elő bajt, ahol a törvény nem megfelelő. Nem mondok vele sok újat, ha azt a tételt állítom fel, hogy a magyar bűnvádi perrendtartás, bármilyen nagy haladást jelentett a maga idejében és bármilyen kiváló alkotás egyébként, szintén nem ment az emberi művek közös sorsától, a teljes tökéletesség hiányától és bizonyos tekintetben javításra szorul. Ezen nincs mit szégyenkezni, hiszen nálunk nagyobb nemzetek is belátták a saját büntető perjoguk hibáit és többékevésbbé átfogó javaslatokat, sőt törvényeket alkottak, szintén a rendkívüli viszonyok hatása alatt, de állandó jelleggel is. Nem szükséges bővebben szólnom a háború alatt keletkezett német és osztrák egyszerűsítő javaslatokról, a német büntető perrendtartás teljes reformjára törekvő úgynevezett Schiffer-féle javaslatokról és a német büntető perrendtartás és bírói szervezeti törvény részleges reformjáról. Kissé zavarja ugyan a képet az, hogy a reformok egyike-másika szorosan kapcsolódik a háború után erősen megváltozott politikai felfogáshoz és az alkotmányjog nagyarányú reformjához például Németországban, mindamellett tételünk mellett szól az, hogy a külföldi reformmunkálatok egyike-másika - - p. o. a német — jóval a háború előtt alkotott törvényelőkészítő munkálatok alapfalain áll, sőt részleteiben is sokszor azonos velük. Ezúttal csak a Bp. perorvoslati rendszerének egyes gyengéivel kívánok foglalkozni és nem választhatok alkalmasabb kiindulópontot a Bp. indokolásánál, amely maga is bizonyos szkepszissel nézte a javaslatot: «Amennyiben a javaslatnak törvényerőre emelkedése és életbeléptetése után a tapasztalat csakugyan azt fogja bizonyítani, hogy a kir. ítélőtáblák a felülvizsgálatra váró ügyeknek nagy tömegét a személyzetnek némi szaporítása mellett sem intézhetik el kellő gyorsasággal: akkor esetleg még tovább kellene menni a fellebbezés korlátozásával. Remélhető, hogy az akkor, ha a közönség a most javasolt csekélyebb megszorításokhoz hozzászokott és elégtelenségükről meggyőződött, nagyobb rázkódtatás nélkül keresztülvihető lesz» (515. 1.). Pedig a Bp. miniszteri javaslata a perorvoslatnak olyan korlátozását is tervezte, amely nem vált törvénnyé: «... a törvényszék ítélete a 382^ § 2. pontjában meghatározott esetekben csak akkor nem fellebbezhető, ha azt a törvényszék egyhangúlag hozta. A törvényszék három bírájának a bűnösség kérdése tekintetében egyértelmű meggyőződése valóban biztosít arra nézve, hogy a bizonyító anyagnak lelkiismeretes mérlegelése mellett téves elítélések vagy felmentések nem fognak történni ». (56. l.j. Ilyen világításban éppen nem okvetlenül szüksé-