Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4-5. szám

BÍRÓI GYAKORLAT. folytán erkölcsi értékcsökkenést szenvedett, a kártérítési kötelezettség megállapítására nem elegendő, hanem szükséges még házassági ígéret, jelentékeny vagyoni előny kilátásba helyezése vagy más efféle, az akaratelhatározást csökkentő ténykedés (7424/1925, MD. 6). Szokásjogunkban elismert tétel, hogy ha többen közösen elkövetett tiltott cselekménnyel okoznak k'árt vagy ha nem lehet megállapítani, hogy a kár több személy által külön-külön elkövetett tiltott cselekmények közül melyikből vagy az egyes cselekményekből minő arányban származik, a sértettel szemben a tettesek egyetemleg felelnek. E jogszabály alól azonban a Kúria az elmúlt zavaros idők tapasztalatai alapján nevezetes kivételt tett és kimondotta, hogy e szabály nem alkalmazható akkor, amidőn a kártokozó cselekményt rendkívüli tömegizgalmak idejében és azok behatása alatt követték el. Ilyenkor a tettesek csak azért a kárért tehetők felelőssé, amely ténykedésük közvetlen eredményeként jelentkezik (13 3 5/1926, MD. 62). Ezt a gyakorlatban bevált elvet a Mtk. is átvette (1722. II.), Más oldalról hangsúlyozza azonban a Kúria, hogy az, aki a proletárdiktatúra érdekében vezetőállásokban fejtett ki tevékenységet, mint társtettes felelős mindazokért a károkért, amelyek a bitorlott hatalom tartama alatt a hatalmat együttesen bitorlók által a m. kir. kincstárnak okoztattak (2346/1926, MD. 96). ; 32. A vétlen felelősség kérdésében a gyakorlat és a Mtk. előmunkálatai kölcsönhatásban állanak. Ma már a Kúria a Mtk. általánosító tételét (1737) teljes szövegében veszi át és jogszabályként statuálja, hogy aki másnak valamely jogvédte érdekét jogellenesen, de vétlenül sérti meg, az a sértettnek ebből eredő vagyoni kárát, ha az máshonnan meg nem térül, annyiban köteles megtéríteni, amennyiben ezt a fennforgó körülményekre, különösen az érdekelt felek vagyoni viszonyaira tekintettel, a méltányosság megkívánja (9267/1926, MD. 64). Ebben az esetben a megvadult rudasló elszabadulva, elgázolt egy szegény embert, aki hanyag kezelés folytán bele is halt. A Kúria az állattartó objektív felelőssége szempontjából (a PHT. 528. sz. elvi határozattal egyezően) hangsúlyozza, hogy ez a felelősség a hasznos háziállatokra ki nem terjeszthető és az ezektől okozott kárért az állattartó rendszerint csak vétkesség alapján felel. Fennmarad azonban a vétlen kártételből eredő felelősség, mqplynek alkalmazásában a Kúria mérlegelte, hogy a felperes teljesen vagyontalan, míg az alperesnek forgalmas helyen jövedelmező vendéglője van. Figyelembe vette a Kúria