Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4-5. szám

BÍRÓI GYAKORLAT. I7I - megtagadta a végkielégítést, mert férjének a szerződési hűséggel és bizalommal ellentétes cselekménye ő reá is kihat és mert a hosszabb időre elvállalt szolgálati viszonynak öngyilkossággal való megszakítása a szerződési hűséggel éles ellentétben áll. 18. Nagyon szépen különböztet a Kúria a kényszer és a pénzhiány között. Az, hogy a jogról lemondó félnek házépítés végett pénzre volt szüksége, még nem hozta őtet oly kényszerhelyzetbe, amelynél fogva nyilatkozatát megszorult helyzet felhasználásával kicsikart jognyilatkozatnak lehetne tekinteni. (5953/1925, MD. 58.) Mai jogunkban az ügyletmegtámadás nincs határidőhöz kötve. De a megtámadásnak határt szab a megerősítés, habár esetleg csak konkludens tényekkel. így kimondotta a Kúria, hogy ha a fél részéről lelki kényszer miatt érvény teleníttetni kért megállapodás értelmében a másik fél részéről neki kikötött vagyoni juttatásokat olyan időben, amikor az általa vitatott lelki kényszer már nem állott fenn, elfogadta és megtámadási keresetét is e teljesítések elfogadásától számított négy esztendő eltelte után adta be: a szerződést utólag jóváhagyottnak kell tekinteni (6074/1926, MD. 19). A Kúria már évek óta következetesen építi ki a kizsákmányoló ügylet fogalmát. Most már ezt a fogalmat a Mtk-el (977) jóformán teljesen egyezően formulázza. E szerint hatálytalanítható az a szerződés, amellyel valaki másnak a tapasztalatlanságát, könnyelműségét, értelmi vagy jellembeli gyengeségét, függő vagy szorult helyzetét kihasználva a maga vagy harmadik személy részére, a másik fél tetemes kárával ingyenes előnyt vagy aránytalan nyereséget köt ki vagy szerez meg (548/1927, MD. 8i). Uj — és nem egészen aggálytalan — itt a ((jellembeli*) gyöngeségre utalás; in concreto ez iszákosságból eredő fogyatékos elmetehetséget jelentett. 19. A jogi lehetetlenség következményeihez nyújtott érdekes adalékot a Kúria a kiskorú joglemondásával kapcsolatban. Adott esetben az atya vagy születendő fia utóörökösül volt nevezve. Az atya visszteher ellenében lemondott, a nélkül, hogy születendő fiáról szólt volna. A Kúria megállapította, hogy a szerződés céljánál fogva az apának fiára kiterjedően is le kellett volna mondania; ezt azonban a Kúria jogilag lehetetlennek találta s ezért, minthogy az apa csak részben felelhetett meg az elvállalt lemondásban álló — szolgákatásnak, a kapott ellenérték felét visszaítélte a másik félnek. Annak vizsgálata, vájjon a Kúria az adott esetben helyesen állapította-e meg a jogi lehetetlen-