Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4-5. szám

I72 BÍRÓI GYAKORLAT. séget, kívül esik ez ismertetés keretén. Itt csak az az elvi állás- pont érdekel minket, hogy a szolgáltatás részleges eredeti (jógii lehetetlensége esetében a megosztható ellenszolgáltatás megfelelő része tekintetében a szerződés hatályban maradhat (6875/192O. MD. 21 ; v. ö. Mtk. 1020). 20. Az elállást érdekmúlás miatt gyakorlatunk ma már világosan elismeri (4049/1926, MD. 1 2 ; v. ö. Mtk. 1148., 1155 . Helyesen zárta ki azonban a Kúria az elállást, amikor az elálló fél a kapott szolgáltatást lényegesen átalakította (7072/192c. MD. $•; v. ö. Mtk. 1068,, 1075). 21. A pénzszolgáltatás körében nehézséget támasztott az úgynevezett bú~avaluta kikötése, kapcsolatban a búza árának nagyfokú ingadozásával. A Kúria méltányos állásfoglalása szerint, ha a búzavételár kikötése az értékállandóság biztosítása céljából történt, a búza árának előre nem látható s jelentékeny emelkedéséből az eladó vagyoni előnyhöz nem juthat, s tekintettel, hogy a korona értéke sem romlott, sőt emelkedett, a vételár (hátralék) a szerződéskötéskori búzaértékben fizetendő (7562/192=5, MD. 2). 22. A mai abnormis hitelviszonyok között nem csekély gondot okoztak bíróságainknak a kamatkérdések. Azt, hogy az 1877 : VIII. tc.-ben megszabott kamatkorlátozások ma is hatályosak, a Kúria most már jogegységi döntvényben (33. sz. polg.i is elismerte. Vitás volt, vájjon kereskedő, mint hitelnyerő, kötelezheti-e magát érvényesen 8 %-nál magasabb kamatra nem kereskedő javára? A Kúria a kérdést nemlegesen döntötte el (77115/1925. MD. 3), ami de lege lata helyes lehet, de mindenesetre disharmonia oly jogrendszerben, ahol a kereskedő nem élhet az uzsora kifogásával. Nehezebb kérdés a kamatkorlátozások viszonya az 1923. évi XXXIX. tcikkhez. Nem vitás, hogy a felek az e törvénycikkben megállapított mértékű kártérítést az adós késedelme esetére érvényesen kiköthetik (70/1926, MD. 4); ellenben a «lejáratig»> csak 8% kamat kikötésének van helye (kivéve a törvényben külön megengedett esetekben). Ezt kimondja a sz. polg. jogegységi döntvény. De hátha a felek határozott «lejáratot*) nem kötnek ki, vagyis a pénztartozás az adós részéről bármikor teljesíthető? Erre az esetre voltakép ugyanannak kellene állania, mint a lejárat utáni időre; de megintésig az adós nem esvén késedelembe, a döntvény szavai alighanem az ellenkező eredményre vezetnek. A gyakorlat a mult évben olyan irányban kezdett fejlődni, hogy ha a hitelezőt pénzromlásból eredő kár nem éri, az 1923.