Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4-5. szám

BÍRÓI GYAKORLAT. egyesülés nevében megkötötték, vagy akik az ügyletkötő személyt arra az egyesülés nevében felhatalmazták. 2. Nem-létezőnek bélyegzi Kúriánk a szovjet-házasságot, mint olyant, melyet sem a magyar nemzet, sem pedig a művelt nemzetek házassági jogának, valamint az általános erkölcsi felfogásnak anyagjogi hatásaiban is megfelelő «házasság»-nak nem lehet tekinteni (1616/1920, MD. 26). Nem-létező (non-existens) az állami jog szempontjából a Magyarországon nem polgári tisztviselő előtt kötött házasság is. Az adott esetben a református lelkész előtt kötött házasságot ilyennek mondta ki a Kúria, noha az esküvő idején a szerb megszállás miatt a házasságnak megkötése polgári tisztviselő előtt esetleg akadályba ütközött (8080/1926, MD. 70). Ez idáig rendben van. De mégis kissé túlszigorú az ilyen kötés alapján 4 évig folytatott együttélést a jó erkölcsökbe ütközőnek tekinteni, s mikor az «esküvőben» bízó nőt a férfi és szülei elűzték, tőle minden kártalanítást megtagadni. Úgy látom, hogy itt a jóerkölcsbe ütközés nem a kötésben és együttélésben, hanem az elűzésben van. Az meg éppen nehezen érthető, hogy az egyházi esküvő még eljegyzésként- se vétessék figyelembe. 3. Megtámadási és bontóper halmozása esetében természetszerűleg az utóbbi csak subsidiarius kereseti kérelemként bírálandó el, vagyis csak akkor, ha a házasság nem bizonyul érvénytelennek. A megtámadási pert elmebeteg házastárs ellen is meg lehet indítani (1437/1926, MD. 7). Miért nem a bontó pert is? (1. MD. XIX. 3. és ez ellen helyesen Szentirmay, Jogállam 1926.) 4. A bontóperbeli viszonvétkesség kérdésében a Kúria nyilván tévedett, amikor a HT. 85. § 3. bek. betűjéhez ragaszkodva, ismételten kimondotta, hogy mindig csak az alperes jogosított viszontkereset nélkül is a házasság felbontása esetére a felperes vétkessé nyilvánítását kérni és hogy a bíróság a viszontkeresetével pernyertes alperest felperes kérelmére akkor sem nyilváníthatja vétkesnek, ha felperes keresetétől elállott {3037/1926, MD. 52). Utóbb a Kúria már korrigálta magát és a keresetétől elálló felperest az elállás után kizárólag alperesként eljáró félnek tekinti, aki e minőségében viszonvétkességi kérelmet is terjeszthet elő (4838/1926, Polgári Jog 1927, 187. L). Minthogy azonban a viszontkereset tekintetében a felperes mindjárt kezdettől fogva egyúttal alperes is: teljesen érthetetlen lenne, hogy a keresetéhez ragaszkodó felperes is miért ne terjeszthetne elő *