Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4-5. szám

BÍRÓI GYAKORLAT. leltározás, a hagyatéki tárgyalás és az örökösödési bizonyítványra vonatkozólag. A XXXIV. te, a telekkönyvi tulajdonos és a tényleges birtoklás közötti eltérések megszüntetését célozza és végre a jelzálogjogról szóló XXXV. törvény, mely a készülő magánjogi törvénykönyv tervezetének egy fejezetét tartalmazza. A törvénynek az volt a célja, hogy a jelzálogjogra vonatkozó szétszórt jelenlegi jogszabályokat, melyek részben a telekkönyvi rendtartásban, részben a végrehajtási törvényben foglaltatnak, részben pedig a joggyakorlatban alakultak ki, összefoglalja és a jelzálogjogi hitel érdekében az intézmény szilárd alapjait törvénybe iktassa. Ezt a feladatot a törvény elismerésre méltó módon oldotta meg és a jelenlegi jogállapotot gondosan kodifikálta, lényeges változtatást csak három irányban vitt keresztül. Megteremtette az új törvény a biztosítéki jelzálogjog átruházásának a módját, alkotott a jelzálogos adóslevélben egy -oly bekebelezett okiratot, amely könnyű átruházhatósága folytán a jelzálogos kölcsönök mobilizálásának hatékony eszköze lesz és végül megalkotta a telekadósság intézményét, melynek hivatása a parcellázások és hasonló ügyletek útján értékesített ingatlanok megszerzésének és továbbadásának könnyítése. Régi kívánságot teljesít a III. te, midőn lehetővé teszi, hogy a cégjegyzékeket feleslegesen terhelő megszűnt cégek hivatalból törölhetők legyenek. A VIII. tc. az Országos Központi Hitelszövetkezet kötvényeinek biztosítására vonatkozó rendelkezéseket egészíti ki, a IX. tc. a belvízi hajók lajstromozásáról és egyúttal a hajó jelzálogjog bejegyzéséről gondoskodik. A X. tc. pedig a Kereskedelmi Törvény alapján kifejlődött azt a joggyakorlatot dönti meg, mely szerint az időszakonkint visszatérő biztosítási díj ki nem fizetése folytán a biztosítási szerződés hatályát veszti, úgy hogy ily ként a biztosított fél maga a fizetés :elmulasztásával hatálytalaníthatta a több évre megkötött biztosítási szerződést. Kétségtelen, hogy a Kereskedelmi Törv. 495 . §-nak helyes értelmezésének ez a magyarázat nem volt tekinthető, de mégsem ítélhetjük el feltétlenül ez immár évtizedes joggyakorlatunkat, mely tudatosan használta fel a törvény említett intézkedését arra, hogy a biztosítottakat a biztosítási ügynökök visszaéléseivel szemben és egyébként is mint gyöngébb feleket megvédelmezze. Igaz, hogy másrészt a legszolidabb biztosító társaságok sem számíthattak a megkötött szerződés betartására és e joggyakorlat fejlődése alkalmat adott, hogy a társaságok gyakran a tisztességtelen verseny mesgyéjén túllépve elhódították egymástól a már megkötött szerződésen alapuló üzleteket.