Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 2-3. szám - A magánalkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló törvénytervezethez

90 D? SCHWARTZ TIBOR. által elkészített és a Társadalompolitikai Társaság ankétjén nagy vonásokban megvitatott törvénytervezethez. Mindenekelőtt le kívánom szögezni, hogy a tervezet, különösen annak szociálpolitikai elgondolásait, illetőleg teljes egészében visszatükrözi dr. Papp Dezsőnek már ismert nemes intencióit, melyek odatendáltak mindig, hogy a magánalkalmazottak társadalmi osztályát gazdasági és jogi vonatkozásokban megvédje, ágy azonban, hogy e mellett tekintettel van a másik faktor, t. i. • a munkaadók érdekeire is. Ennek természetes következménye ezután az, hogy a vezérmotívum a tervezetben a tehető kompromisszum. Részemről a tervezet szociálpolitikai kihatásaira ezúttal nem térek ki, hanem foglalkozni kívánok annak jogi vonatkozásaival. A tervezet i. §-a a törvény hatályát kívánja megállapítani. Kiindul — mint általános tételből — abból, hogy az kiterjed mindazoknak szolgálati viszonyára, kik kereskedőnek vagy iparosoknak vállalatában mint tisztviselők vagy kereskedősegédek állanak alkalmazásban. Ezután pedig taxativ felsorolást tartalmaz még kb. 18 pontban a tekintetben, hogy mely feltételek fennforgása esetében nyernek még a tervezet rendelkezései alkalmazást egyes alkalmazotti kategóriákra nézve. Álláspontom szerint célszerűbb lett volna a tervezetben kontemplált taxació helyett megállapítani, hogy a törvény vonatkozik az összes magánalkalmazottakra és amennyiben ez alól egyes kivételeket akar tenni a törvény, úgy azok lennének taxatíve felsorolandók. De egyébként is a tervezet címe a «Magánalkalmazottak szolgálati jogviszonyáról)) szól, viszont az i. § a joghatályt illetőleg a súlypontot — bizonyos taxativ felsorolt kategóriáktól eltekintve — arra helyezi, hogy az illető alkalmazott kereskedőnek vagy iparosnak vállalatában, mint tisztviselő vagy kereskedősegéd lett légyen alkalmazva; már pedig a magánalkalmazotti minőség a köztudat szerint is nem mindig függvénye a kereskedői vagy ipari üzemben való alkalmaztatásnak. Ha tehát megmaradna a tervezet i. §-a a mai formájában és tartalmában, úgy a tervezet címéül nem használhatjuk azt, hogy a «Magánalkalmazottak szolgálati jogviszonyairól)) szóló törvény, mert annak tartalma nem fedné a címet. A tervezet maga nem állapítja meg dogmatice, hogy ki tekintessék magánalkalmazottnak, tisztviselőnek vagy kereskedősegédnek. Ez kétségtelenül helyes, mert a gyakorlati tapasztalatok szerint a legritkább esetben váltak be a törvényekben lefektetett