Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 2-3. szám - A magánalkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló törvénytervezethez

A MAGÁNALKALMAZOTTAK SZOLGÁLATI JOGVISZONYÁRÓL STB. 89 A kifogási eljárás tehát egyenes szembehelyezkedés nemcsak a Bp. vádrendszerével, hanem ezenfelül a bizonyítékok mérlegelésének közvetlen bizonyításfelvételre alapított rendszerével is, a nélkül, hogy ez a hiány csak úgy is orvosolva lenne, mint a perorvoslati eljárásban. Már pedig éppúgy, mint ahogy a perorvoslati bíróság nem állapíthat meg tényállást és különösen nem mérlegelhet bizonyítékokat akkor, ha nincs módja közvetlen bizonyításfelvérelre, úgy nem volna- szabad a főtárgyalást megelőző perszakban sem érdemleges döntést hozni a bizonyítékok mérlegelése tekintetében olyankor, ha a határozó bíróság nem vehet fel közvetlen bizonyítást. Végül nem is áll arányban a vádirat ellen használható kifogás rendszerével felmerülő bírói és egyéb munka az elért eredménnyel A statisztika azt mutatja, hogy normális időkben a vádiratok közül átlag csak minden hetedik ellen éltek kifogással és ezek közül átlag csak minden hetedik vezetett a vádirat elutasítására, s a feljelentéseknek körülbelül egy százaléka nyert ily elintézést. Tehát nemcsak szorosan jogi, hanem a célszerűségi szempont is a kifogás kiküszöbölését javallja. Csak részletkérdés, hogy a végleges megoldás a Bp. 268. §-ának megfelelően vagy az 1921 :XXIX. tc. szerint történjék-e. A MAGÁNALKALMAZOTTAK SZOLGÁLATI JOGVISZONYÁRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNYTERVEZETHEZ. • Irta : Dr. SCHWARTZ TIBOR. A magánalkalmazottak jogviszonyát szabályozó új törvényes rendelkezéseknek szükségszerűségét egyaránt hangoztatják, úgy a közvetlenül érdekelt felek (munkaadók és munkavállalók); valamint a jooás$kö%önsé°. Ha figyelemmel kísérjük a fejlődésmenetet, azt tapasztaljuk, hogy szemben a múlttal, az utolsó évtized volt az, melynek gazdasági körülményei kitermelték azon jogi problémák tömegét, melyek a munkaadók és munkavállalók közötti szolgálati viszonyból származtak. Mindenesetre érdekes jelenség, mely azt mutatja, hogy a gazdasági élet és annak egyes szimptomái, milyen szoros nexus-1 ban állanak a jogi vonatkozásokkal. Figyelemre méltó, hogy a súlyosabb gazdasági helyzet is mindig erősebben élezi ki a harcot az egyes jogszabályok körül. Ennek a kérdésnek bővebb taglalása azonban e cikk keretén kívül áll. E helyütt kritikai megjegyzéseket kívánok fűzni a dr. Papp De^ső államtitkár úr