Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 2-3. szám - A bűntető perjogi reformok maradandó alkotásai

A BÜNTETŐ PERJOGI REFORMOK MARADANDÓ ALKOTÁSAI. 8$ rendszerbe beleillik az a felfogás, amely a bíróság állásfoglalását már a főtárgyalás előtt nélkülözhetetlennek tartja a vádemeléshez. A vádaláhelyezés itt sem igazi önálló perszak azonban a bűnvádi per feladata —- a tényállás kiderítése — szempontjából, csak járulékos követelménye annak az elvnek, amelyen a bírói vád intézménye alapul. A francia rendszer bizonyos mértékig összefügg azzal, hogy: a pótmagánvád intézményét nem ismeri és e helyett nyújt valamelyes korrektívumot azzal, hogy a közvád monopóliumát a bírói kritikával egészíti ki és bírói vádnak ad helyet. Ez a korrektívum azonb'an felettébb hiányos és semmiesetre sem szélesebbkörű, mint a magyar jog pótmagánvádjának intézménye. Mindenképpen kirívó és fölösleges intézmény azonban a magyar büntető perben a vádaláhelyezés intézménye. Látszólag itt is azt a célt szolgálja, mint a francia (és német) perben, ahonnan átkerült, a valóságban azonban nem teljesíti még a, francia vádaláhelyezés feladatát sem. A magyar büntető per rendszerében a vád bírói megvizsgálásának logikus helye az előkészítő eljárás befejezése után a főtárgyaláson van. A magyar büntető per a közvádló iránti bizalomra épít akkor, amikor a1 vád elejtését megengedi, ebből tehát másfelől annak kell következnie, hogy a közvádlótól függjön az is, mi kerül az ítélőbíróság elé. A bíróság állásfoglalásának — legalábbis a ténymegállapítást illetően — nem ,is lehet helyesen más alapja, mint a közvetlenül felvett bizonyítás és a per anyagát koncentráló szóbeli tárgyalás és jogvita. Teljesen igazuk van tehát azoknak, akik a bírói vádaláhelyezés intézményét ellenzik abból a szempontból, hogy az ellenkezik a modern bűnvádi per közvetlenségen és szóbeliségen alapuló koncepciójával. Az előkészítő eljárás meg nem bírált és az iratokból kielégítően meg sem bírálható ténybeli anyagára helyes határozatot alapítani alig lehet. Ebben a tekintetben meg kell bízni a közvádlóban, akinek törvényes kötelessége az elfogulatlanság. Ennek a félfogásnak a magyar Bp. bizonyos mértékig eleget tett akkor, amikor - kifogás nemlétében — a 268. §-ban feladatává tette ugyan a törvényszék tanácsának a vádirat hivatalból megvizsgálását a főtárgyalás elrendelése előtt, de nem utalta ebbe a hatáskörbe a tényállás megvizsgálását és nem engedte meg, hogy' a törvényszék tanácsa főtárgyaláson kívül megszüntesse az eljárást azon az alapon, hogy a vád tárgyává tett cselekmény bebizonyítottnak nem tekinthető s ilyen eredmény a főtárgyalástól sem várható. A Bp. 268. §-ában szabályozott eljárás tehát nem ugyan-