Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 2-3. szám - A bűntető perjogi reformok maradandó alkotásai

94 BÁLÁS P. ELEMÉR. rendszerét alkották meg. Bár ezeken a jogrendszerekben mindenütt következetlen a bírói vádaláhelyezés, mégis ez a visszásság nem mindenütt egyenlő mértékű, hanem kisebb vagy nagyobb a szerint, hogy a közvádló mennyiben ura a vádnak. Ott, ahol a közvádló állásfoglalásától nemcsak a vádemelés függ, hanem az is, hogy mi legyen a vád további sorsa, sokkal kevesebb az értelme a bírói vádaláhelyezésnek, mint ott, ahol a közyádlótól csak a vádemelés függ, de a már egyszer létrejött vád fennmaradása a bíróság döntése alá tartozik. Ezekben az utóbbi rendszerekben ugyanis a bírói vádaláhelyezés következetlenségét enyhíti és logikussá teszi —• egy másik következetlenség, az t. i., hogy ahol a közvádra külön állami intézmény szolgál, ott nincs értelme a vádat túlnyomóan a bíróság kezébe adni és a bíróságtól tenni függővé, hogy a vád fennmaradjon-e vagy sem. A vádló vádelejtési jogának korlátozása ott szükséges, ahol attól kell tartani, hogy nem akad vádló, tehát a népvád rendszerében, de nem ott, ahol külön- vádló állami szerv működik, mely hivatalból köteles vádolni az erre alkalmas esetekben. Nem fogadható el a Bp. indokolásának az az álláspontja, hogy a Bp. vádaláhelyezési eljárása csak annyiban különbözik a francia büntető per vádaláhelyezési rendszerétől, hogy a magyar Bp. csak fakultatív vádaláhelyezési ismerne, szemben a francia jog kötelező vádaláhelyezési rendszerével. A különbség nem' ilyen másodlagos, hanem mély elvi jelentősége is van. A magyar jogban általános szabály az, hogy nincs bírói vádaláhelyezés, a, bíróság szabály szerint nem ura a vádnak, hanem az kizárólag a közvádló jogköre. A francia büntető perjog és az ezt követő perjogok csak a bűnvádi eljárás megindítását kötik a vádemeléshez, míg a már megindított bűnvádi pert meglehetősen függetlenítik a vádló akaratától és nemcsak a perorvoslati szakban nem fűznek jogkövetkezményt a vádelejtéshez, mint a mi rendszerünk, hanem az. elsőfokú főtárgyalás elrendelését is a bíróság állásfoglalásától teszik függővé, tekintet nélkül arra, hogy a vádló kíván-e vádat emelni vagy nem. Ebben a rendszerben a vádelejtésnek •nincs hatálya az elsőfokú főtárgyaláson sem s a bíróság elítélhet olyan vádlottat is, akinek a vádló felmentését indítványozza, sőt a főtárgyalás előtt a bíróság a vádlót arra utasíthatja, hogy emeljen vádat. Ez a rendszere a németbirodalmi 1877. évi Straíprozessordnungnak is. Itt tehát a vádaláhelyezési eljárás elvi folyománya annak az álláspontnak, amely szerint a vádnak a vádló csak addig ura, amíg az ügy bíróság elé nem került. Ilyen