Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2-3. szám

A FELSŐHÁZ. Ez a memorandum kétségtelen bizonyítéka annak, amit már itt leszegezni óhajtok, hogy a főrendiház tagjai nem zárkóztak el a demokratikus haladás útja elől és mozgalmuknak ezt a jellegét az egész vonalon megőrizték. A kormány felfogása azonban az volt, hogy a főrendiházi reform megalkotása a nemzetgyűlésnek nemcsak joga, hanem kötelessége is. Ezért az ezzel ellentétes álláspontot nem honorálhatta, készséggel tett azonban eleget annak a kérelemnek, hogy a reformtervezetek a főrendiházi értekezlettel közöltessenek. — Tomcsányi igazságügyminiszter már az országgyűlés felsőházáról szóló első előadói tervezetét közölte az értekezlet elnökével. Ezt megelőzőleg az őrködő bizottság maga is szerzett be joganyagot, hogy a reform munkálataiban kellő felkészültséggel vehessen részt. Elnöki felhívásra tizenkét reformtervezet érkezett be a főrendiház szervezetéről, hatásköréről és az átmeneti intézkedésekről. Ezeknek összeegyeztetésére kisebb szerkesztőbizottság alakult, mely úgy a beérkezett tizenkét tervezetet, valamint a kormány előadói javaslatát is letárgyalta és az ellentéteket megvitatta. E bizottságnak tagjai voltak: gróf Majláth József elnök, gróf Széchényi Emil helyettes elnök, gróf Keglevich Gábor, gróf Széchen Miklós, báró Rudnyánszky József, Concha Győző, Némethy Károly, Bernáth Géza, Benedek Sándor és Gál Jenő. E közben Tomcsányi igazságügyminiszter 1921. évi június hó 8-ára szűkebbkörű szakértekezletet hívott össze, melyben az igazságügyminisztérium részéről maga a miniszter, Szászy Béla államtitkár. Egyed István ítélőtáblai bíró mint előadó s a főrendiházi tagok közül: Tőry Gusztáv, báró Wlassics Gyula, Benedek Sándor, Némethy Károly és Concha Győző vettek részt. Itt az előadói javaslatot szakaszonként letárgyalták s a miniszter jórészben elfogadta azokat az indítványokat, melyek a meghívott főrendiházi tagok részéről előterjesztettek. Az őrködő és a szerkesztőbizottság, valamint a miniszteri ankét eredményeiről szóló jelentést az 1921. évi június 27-én tartott nagy értekezlet helyeslőleg vette tudomásul. Egyúttal határozatilag fenntartotta azt az óhajtását, hogy a reformot a főrendiház közreműködésével valósítsák meg, de beismerte azt is, hogy a Tomcsányi-féle javaslat «a korszellem igényeinek kielégítésében elkerüli a radikalizmus túlz4sait és komoly igyekezetet tanúsít abban az irányban, hogy a történelmi alkotmány tartalmi jogfolytonossági igényének is megfeleljen». Csak ennek megtörténte után, 192r. évi július 20-án tette le Tomcsányi a 5*