Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - Az engedményes és kezes helyzete a valorizáció szempontjából

JOGGYAKORLAT. bélyegzéssel ellátott régi osztrák-magyar bankjegyekben történt, számjegyzék kíséretében. A bankjegyek közül 75-nek a felülbélyegzése hamis volt. A felperes valódi bélyegzésü bankjegyek szolgáltatása iránt indította keresetét. Alperes azzal védekezett, hogy ő valódi bankjegyeket szállított, a felülbélyegzés hamis volta szabatossági hiány, ezért azonban nem felel, mert a prekluzió már letelt. Felperes ezzel szemben azt vitatta, hogy követelésére a rendes (30 éves) elévülési idő irányadó, mert ő nem kellékhiány miatt perel, hanem egyszerűen teljesítést követel, miután az alperes más árut szolgáltatolt, mint amire magát kötelezte. A Reichsgericht így oldotta meg a kérdést: a vevőnek a banjegy kettős jogi természeténél fogva nemcsak azok az igények állanak rendelkezésére, amelyek az árú, a fizikai dolog vevőjét illetik hanem azok is, amelyeket a törvény a követelés vevőjének biztosít. Ha tehát az előbbi címen alapuló igényei el is évültek volna, mindenesetre felléphet az eladóval szemben azon az alapon, hogy utóbbi az eladott jog fennállásáért felel. Ez a követelés pedig csak a rendes elévülés alá esik. fJuristische Wochenschrift, 1926. december 11. szám. II. Franciaország. A határidő kezdete előtt teljesíteti jogcselekmény hatálya. A vevő kellékhiány miatt tiltakozást (protestation) jelentett be az eladónál, még mielőtt az árú hozzá megérkezett volna. Á bíróság e tiltakozást, melyre a szavatossági igény érvényesítésére szükség volt, hatálytalannak jelentette ki, mert az nem a törvényben előszabott határidőn belül történt — s a vevőt keresetével elutasította. (Cour de Montpellier, 1925. október 22., közli a Revue Trismestrille de droit civil 1926. április-júliusi száma.) Alig lehet vita tárgya, hogy ez a határozat a legmerevebb formalizmust tükrözi vissza, mert kétségtelen, hogy a törvény célja a prekluziv határidők előírásával egyedül az elkésve tett jognyilatkozat hatályosságának a megtagadása s nem a «túlkorán» tett nyilatkozatok kizárása is. A letevő joga a biztosítási összegre. Egy automobil tűz folytán elpusztult a garageban s a tulajdonos azon biztosítási szerződés alapján, melyet a garage-vállalkozó kötött a biztosítóval, az utóbbitól közvetlenül követelte a biztosítási összeg kifizetését. A bíróság elutasította a keresetet azzal, hogy a biztosítási szerződés alapján csak a biztosított garage-vállalkozó léphet fel a biztosító ellen. Igaz ugyan, hogy a code civil 1934. §-a értelmében a letevő követelheti azt az értéket, melyet a letéteményes az erőhatalom következtében megsemmisült tárgy fejében kapott, vagy amelyhez egyébként hozzájutott, de ez a rendelkezés csupán a letevő és a letéteményes viszonyát szabályozza s egyáltalán nem vonatkozik a letevőnek harmadik személyekkel szemben támasztható követeléseire. Nem tartozik a letevő azok közé a külön jogszabályokban privilegizált hitelezők közé sem, akik éppen a kivételes szabályozás folytán közvetlenül fordulhatnának a biztosító ellen (mint pl. a záloghitelező) (Revue Trimestrielle de droit civil, 1926. április-júniusi száma.) III. Északamerikai Egyesült-Államok és Kanada. Rádió-programm átvétele, mint a s^er^ői jog bitorlása. A felperesi társaság rádióállomást tart fenn, melynek programmját hetenként külön füzetben közzéteszi. Az alperes e programmnak számos pontját átvette s azokat a saját leadásainál felhasználta. A felperes szerzői jogának megsértését látta ebben