Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - Az engedményes és kezes helyzete a valorizáció szempontjából

JOGGYAKORLAT. s kártérítésre, valamint ezen eljárás folytatásától való eltiltásra perelte az alperest A bíróságok, tekintettel a törvénynek azon rendelkezésére, hogy a szerzői jogi védelem az irodalmi művek összegyűjtésére is kiterjed, egyértelműen kimondották, hogy alperes eljárása a felperes szerzői jogát sérti s ezért alperes felelőséggel tartozik. Ítéleteik indokolásában kiemelik, hogy az ily programmok összeállítása ügyességet, fáradtságot igényel s amellett tetemes költséggel jár ; minden ok megvan tehát ennek a munkának védelemben részesítésére. (Harvard Law Review, 1926. novemberi szám.) A rádió útján történt közléseknek a szerzői joghoz való viszonyára nézve 1. dr. Szálai Emilnek «A rádió szerzői joga» c. cikkét e folyóirat 1926. 1. számában, ahol az idevonatkozó külföldi irodalom is össze van állítva; 1. továbbá dr. Palágy Róbert fejtegetéseit a Jogtudományi Közlöny 1926. 19., 20. és 2}. számában. Hatályában fenntartott végrendelet. A végrendelkező többek között ötszáz dollárnyi összeget hagyományozott «Mrs. Eli Ellis-nek, Pleasant Avenue, Walden, New-York.» A végrendeletben megnevezett s az ott kitett helyen lakó hagyományos az örökhagyó halála előtt meghalt. A túlélő férj másodszor is megnősült s második nejével továbbra is ugyanazon a helyen lakott. Az örökhagyó, ki bebizonyíthatólag tudott az első Mrs. Ellis haláláról s a férj második házasságáról, fiókvégrendeletet készített, melyben egyéb rendelkezések mellett előző végrendeletét fenntartotta. A második Mrs. Ellis követelte az örököstől a hagyomány kiszolgáltatását. A bíróság elutasította azzal, hogy a hagyományrendelés a hagyományos halála folytán hatályát vesztette s annak feléledéséhez a végrendelet puszta fenntartása, a hagyományra vonatkozó s a változó helyzetet tekintetbevevő kifejezett nyilatkozat nélkül, nem elégséges. (Harvard Law Review, 1926. novemberi szám). Az eset az amerikai irodalomban élénk megvitatás tárgyát képezte és a végrendeletek magyarázatának számos problémáját vetette fel, melyekkel kapcsolatban az angol-északamerikai öröklési jognak több jellegzetes fogalma nevezetesen a revival (érvénytelen végrendelet érvényessé válása), a republikacion (érvényes végrendelet megerősítése) és az inkorporation by reference utalás a végrendelet tartalmára) alapos kifejtést nyertek. Szállítási érdekbevallás jelentősége részleges kár esetén. Felperes követelte annak a kárának megtérítését, mely őt az alperes hajóján szállított öt bál selyemrakományból egy bálnak az elpusztulása folytán érte. A felperes az egész szállítmányra nézve 1575 dollár értéket vallott be, holott a valóságos érték 4026 dollárt tett ki. A megsemmisült egy bál értéke 818-50 dollár volt. Felperes ezt az utóbbi értéket követelte. A perben eldöntendő jogkérdés az volt, hogy részleges kár esetén a bevallott érték a kártérítésnek abszolút vagy aránylagos korlátját jelenti-e : azaz, hogy a vállalkozó felelőssége az egész mennyiség bevallott értékéig, vagy pedig csupán ezen érték megfelelő hányadáig terjed-e ? A keresetnek egészben helytadó elsőbírósági ítélettel szemben a két felső fórum az utóbbi álláspontra helyezkedett. Ítéleteik indoklásában kimondották, hogy a törvénynek az a rendelkezése, mely szerint a vállalkozó felelősége a bevallott értékig terjed, nem önkényesen felállított, esetleges korlátja e felelősségnek, hanem ennek a rendelkezésnek az alapja az az észszerű megfontolás, hogy a feladónak kötve kell maradnia saját nyilatkozatához, melyre a másik fél támaszkodom. Ennélfogva az alperes felelőssége a bevallott értéknek arra a hányadára szorítkozik, aminő arányban a megsemmisült áru valóságos értéke áll az egész mennyiség valóságos értékével. (Harvard Law Review, 1926. novemberi szám.' A döntésben kifejezett tétel, mely az európai kontinentális